SZEGÉNYKELTETŐ ISKOLÁK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: RADÓ PÉTER
2017.11.17.

A tömeges és tartós szegénységgel együtt élni: rettenetes morális teher. Egy Magyarországhoz hasonló közepesen fejlett országban ez a morális feszültség a (köz)politikával szembeni elvárásokban kellene hogy testet öltsön. Az állampolgárok közötti szolidaritás minimuma és a közszolgálat ethosza arra kellene hogy késztesse a politikát, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel a szegénység visszaszorítására törekedjen. A magyar politikai elit azonban morálisan erősen leépült; politikusaink többsége azt tekinti „rea­lizmusnak”, ha tetteiket egy nagyon szűk pártpolitikai referenciaközösség elvárásai, a referenciacsoportjukon belüli erővonalak által kijelölt pillanatnyi mozgástér, s nem a helyes cselekvésről szóló morális meggyőződések határozzák meg. A közpolitika morális kiüresedését pedig mintha az egész társadalom elfogadná, mint a dolgok megváltoztathatatlan rendjét; a szegényellenes politika „egyfajta” politika, s nem az állampolgári közösség egy hatalmas csoportjával való szembefordulás, a közszolgálat eredeti céljának elárulása lenne. Ebben az írásban ezt a morális válságot a magyar kormány oktatáspolitikai gyakorlatán keresztül próbálom meg szemléltetni...

ITT OLVASHATÓ