SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: 1917 OROSZ FORRADALMAI

TTE.HU
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2017.10.

Máig vita tárgyát képezi, hogy miért következett be forradalom 1917 Oroszországában. Elkerülhetetlen volt az, vagy csupán a véletlen műve, hogy előbb kártyavárként összeomlott a cárizmus, majd fél évvel később már a bolsevikok ragadták magukhoz a hatalmat? 

Vannak jeles történészek, akik máig a véletlen művének tulajdonítják a történteket, merthogy szerintük Oroszország, mint a majdani győztesek oldalán álló hatalom ekkor már nem nagyon különbözött szövetségeseitől. Szegényebb volt ugyan náluk, de nem annyival, hogy ez magyarázatául szolgálhatna a forradalom kitörésének. Ezzel szemben mások úgy látják, hogy az Orosz Birodalom nagyon is különbözött szövetségeseitől, de még a vele szemben álló Németországtól és az OsztrákMagyar Monarchiától is. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az I. világháború nélkül is bekövetkezett volna a forradalom, míg mások kulcsjelentőségűnek tartják az elhúzódó „nagy háború” következményeit. Az utóbbiak közé tartozik Szergej Nyefjodov, aki több tanulmányában fejtette ki erre vonatkozó álláspontját. 

Azt a koncepciót, amely ma talán a leginkább meggyőző és leginkább argumentált leírása és magyarázata az 1917-es oroszországi történéseknek. Álláspontja szerint a forradalom kitörésében döntő szerepet játszott az orosz társadalom relatív szegénysége, szociális megosztottsága, az egyes társadalmi csoportok közti súlyos jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség. Mindez pedig azért alakulhatott ki, mert az orosz társadalom nagy részét, mintegy négyötödét kitevő parasztoknak nem volt elég földje. Pedig lehetett volna, mert szántóföld a hatalmas birodalomban akadt bőven, de a parcellák nagy része a még mindig rendkívül befolyásos földbirtokosok tulajdonában volt. Hiába kezdeményezte már a XX. század elején a kor egyik legkiválóbb kormányzati elméje, a birodalom pénzügyminisztere, Szergej Vitte a parasztok nagyobb parcellákhoz juttatását, akár még azon az áron is, hogy az a földbirtokosok kárára történik, II. Miklós – a magántulajdon sérthetetlenségére hivatkozva – ezt elutasította. A parasztok ezek után – és egyéb tapasztalataik miatt – joggal gondolhatták, hogy az állam a földesurak pártján áll, ezért a földhiány miatti dühük és gyűlöletük egyre inkább rávetült az államra. Ez a mérhetetlen indulat és csalódottság fejeződött ki az 1095-1907-es forradalom nem csituló parasztlázadásaiban. De majd csak az I. világháború kiváltotta nehézségek teremtenek olyan helyzetet, hogy elégedetlenségük győztes forradalommá alakulhasson át. Az orosz állam „nagy háború” idején megmutatkozó nehézségei már korábbról is ismertek voltak, de a XIX. század háborúiban soha nem vezettek végzetes következményekhez. Nyefjodov szerint már a Napóleon elleni háború idején kiderült, hogy az Orosz Birodalom képtelen hosszú időn át háborúzni, mert annak pénzügyi terheit tartósan nem tudja elviselni. Szentpétervár szerencséjére azonban még mielőtt az állam csődbe jutott volna – 22 hónap után – Oroszország győztesként fejezhette be a Napóleon elleni háború...
ITT OLVASHATÓ