Szerző: Lynxa
2017.11.28.
A magyar nyomtatott sajtó virágkorának máig a kiegyezés és az I. Világháború közötti időszakot tekintik. Ekkor alakultak ki legfontosabb laptípusok: a politikai napilapok, a bulvárlapok, a valóban női témákkal foglalkozó divatlapok és a különböző szakmai kiadványok. Ekkor jöttek létre a hírügynökségek ősei, így az Magyar Távirati Iroda elődje is, illetve természetesen ekkor alakult a legtöbb nyomda is, amely kiszolgálta a növekvő igényeket. Az újságírás elismert szakmává, az újságírók pedig önálló társadalmi réteggé váltak és kialakult a hirdetési piac őse is. Íme a magyar sajtótörténelem néhány különleges momentuma, amit érdemes felidézni a Budapest Romantikája blogon.
Manapság az információbőség éveiben szinte el sem tudjuk képzelni, hogy egykor eleink mennyire ki voltak éhezve az információkra, szaftos sztorikra és pletykákra, és hogy a egyetlen „hivatalos” csatorna, ahonnan bármit megtudhattak, az a nyomtatott sajtó volt. Ez bizony létfontosságúvá tette a különböző lapokat, és emiatt természetesen először a politika élt ezzel a lehetőséggel. TV és internet híján a politikusok különböző lapokban mondták el, illetve írták meg véleményüket, itt vitatkoztak egymással. A sajtó valódi fejlődése a kiegyezés után indult meg, amikor a Habsburgok megszüntették sajtóregulázó intézkedéseiket, és az újonnan alakult magyar kormány és országgyűlés pártjai saját kiadványokkal jelenhettek meg. Minden pártnak és irányzatnak megvolt a saját lapja, amely főként az adott politikai irányvonal céljait szolgálta és üzeneteit hordozta. Természetesen ezekben az esetekben többnyire az adott pártba tartozók vagy a hozzájuk közel álló tehetős urak adták össze a lapok megjelentetéséhez szükséges pénzösszegeket is. A többféle lap közül érdemes kiemelni a Pesti Naplót, a Reformot és a Hont, ez utóbbi az egyik legnagyobb példányszámú és legnagyobb méretű lap volt, amit még Jókai Mór is szerkesztett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.