PEDIG AZ UNDOR MOST KESERŰBB, NINCSENEK ITT A SZOVJET CSAPATOK, NINCS KIRE FOGNI AZT A FÖRTELMET

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.11.06.

Néhány napig nem voltam itthon. Utakon jártam (úgy értem, szilárd burkolatú, sima utakon, amiken repedések sincsenek, nemhogy gödrök). Az egyikre közülük nem lehetett behajtani, kiírták, hogy a híd van lezárva beljebb, sajnáltam, mert az egy nagyon szép rész. Másnap már nem volt ott a tábla, a hidat frissen aszfaltozva megnyitották. Nem nagy híd, egy patak fölé építették, 50-60 méter lehet.

Magyarországon az ilyen hídra kitesznek egy táblát (pár évre, amíg leszakadással nem fenyeget), ami piktogrammul azt jelenti, úthibák, magára vessen, aki gyorsan hajt. Voltam kenyérért meg tejért. Boltban is, piacon is. Jó volt. Csak mondom. A piac végében, a templom lépcsőjénél egy húsz év körüli ember harmonikázott. Megálltam az unokámmal, hallgattuk, jól játszott. Csak akkor vett észre minket, amikor pakolni kezdte a hangszerét. Látta, hogy a kicsi csak ül a gyerekkocsiban, fel-felnéz rám, hogy miért nincs zene, kivette a kofferból a harmonikát, tovább muzsikált, már csak nekünk, ketten hallgattuk, a piac bontott, készülődtek haza az árusok. Jó volt.

Jobb volna ott élni, mint itt. Majdnem minden szempontból. Hallgattam rádiót, olvastam az ottani netet, nem volt sehol, hogy ők keresztények. Bizonyosan azok, de valószínűleg nincs kificamodva a kereszténységük, úgyhogy nem fáj nekik, nem kell róla beszélni, ahogyan a beteg ember beszél folyton a betegségéről. Meg még sokminden nem volt a hírekben. Hazajöttem. Nem volt jó hazajönni, ahogyan régen, a szocializmusban sem. Akkor Nickelsdorfban mindig félreálltam néhány percre, hogy alaposan átgondoljam, vissza akarok-e menni abba az országba, ahol… itt most hosszú felsorolás következne, akik akarják, tudják, mik volnának ebben a felsorolásban.

Aztán mindig hazajöttem. Most is. Pedig az undor most keserűbb, nincsenek itt a szovjet csapatok, nincs kire fogni azt a förtelmet, ami itt naponta rám zúdul a csúti gazember tevékenységének következtében. Csak azt akarom mondani, hogy lehet választani. Mindig lehetett (nem győzöm hangsúlyozni, a zsidótörvények fenyegetése kivétel a tétel alól), akkor is, amikor állt a vasfüggöny, és nem adtak útlevelet, akkor is meg lehetett szökni. Én minden alkalommal azt választom, hogy hazajövök. Ha nem jönnék, akkor mást választanék...

ITT OLVASHATÓ