ORBÁN VIKTOR RÚGOTT EGYET NYUGAT FELÉ, DE A MARKÁT MÉG MINDIG FELÉJÜK TARTJA

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2017.11.14.

Orbán Viktor a kormánypárt hétvégi tisztújító kongresszusán vállaltan keleti despotává lett, akinek legfőbb célja a Nyugat legyőzése. A kormányfő nem mondana ilyeneket, ha nem tudná, hogy a magyar társadalomban erős a hajlandóság a nyugati értékek elleni harcra, ugyanakkor milliók szimpatizálnak itthon a keleti diktatúrák módszereivel. A dolog abszurditása, hogy a szavak szintjén mindig Nyugat részének tekintette magát a magyarság, ám egy kis keleti szellő sokszor elcsábította az ország vezetőit. A 2018-as választás e két értékrend harca lesz Magyarországon, és ha a keleti irány győz, akkor már nem tartható tovább, hogy nyugati szövetségi rendszerek részeként keleti intézményrendszereket működtessünk.

Lényegében feladta a pávatáncot a hétvégén Orbán Viktor. Ennek lényege ugyanis az, hogy Nyugat pénzén építjük a keleti autokráciát, amíg csak lehet. A Fidesz kongresszusán olyan nyílt hadüzenetet küldött a kormányfő a nyugati szövetségeseknek, amely után a híres orbáni sasszézás már igencsak bravúr lenne. Valószínűleg Orbán is érzi, a finom kis visszatáncolásoknak már nem dől be az Európai Unió vezetése, ezért feltette kampányát a nyílt ellenállásra.

Nincs abban persze semmi meglepő, hogy a magyar miniszterelnök nekiront a Nyugatnak, hiszen ezt tette nyáron Tusnádfürdőn is, de évekkel korábban is pedzegette már, hogy szerinte vége a nyugati demokráciáknak, ergo, neki, illetve a visegrádi országoknak kell átvenniük az unió vezetését a dekadens nyugati hatalmaktól. Azért nem eszik olyan forrón a kását a németek vagy a franciák sem, hiszen nem igazán lehet e két nagyhatalom súlyát összevetni a V4-ekével. Lengyelország ugyan az orbáni illiberális államot építi, és igen erős szerepet játszhatna egy politikai átrendeződésben, ám egy dologban nagyon szembemegy a magyar elképzelésekkel. A regnáló lengyel kormány ugyanis jobban utálja az oroszokat, mint a nyugatiakat, így van egy nagyon érzékeny pont a lengyelek és a magyarok viszonyában, amin egyik fél sem tud, vagy akar változtatni.

Orbán sem volt mindig a nyugati liberális demokráciák kérlelhetetlen ellensége, hiszen maga is liberális politikusként indult a 90-es évek elején. Akkor azért kellett éles fordulatot vennie a Fidesznek, mert Orbán felismerte, hogy az SZDSZ mellett soha nem rúg labdába ezen a térfélen, a kudarcot kudarcra halmozó MDF helyét azonban átveheti a jobboldalon. Valahogy most így gondolkodik a nyugati hatalmakról is. Nincs reális esélye arra, hogy az EU jelenlegi ideológiája, szervezeti felépítése és gazdasági erőviszonyai között meghatározó szerepet játsszon a szövetségen belül, ezért igyekszik egy ellenpólust képezni, amely megerősödve támogathatná őt személyes ambíciói megvalósításában. Erre szolgálna a V4-ek, amely kétségtelenül növelte gazdasági és ezáltal politikai súlyát az EU-n belül, ám ez nagyrészt annak köszönhető, hogy rengeteg kohéziós pénz áramlik ezekbe az országokba a központi büdzséből. Vagyis, akár tetszik, akár nem, a nyugati országok jóindulatán múlik, hogy ez a viszonylag gyors gazdasági fejlődés meddig tartható fenn...

ITT OLVASHATÓ