Szerző: Karvalyok Földje
2017.11.08.
Megint felvetődött a kérdés, nem lehetne-e szűkíteni a kötelező olvasmányok körét? Ezúttal a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, Fenyő D. György dobta be a véres húst a cápák közé, azt azonban borítékolni lehet, javaslata kisebb fodrozódásokat okozhat a magyar irodalomtanítás cirka hatvan éve háborítatlan posványában, ám mindent elsöprő és megújhodást hozó cunamit nem fog gerjeszteni.
A magyartanárok elviekben illetékeseknek kellenének, hogy legyenek kötelező olvasmány ügyben, de vannak még illetékesebbek, ezek pedig azok az anyukák, akik gyermekeikkel együtt végigszenvedik a kötelező olvasmányokat. Szerencséjük (vagy inkább szerencsétlenségük?), hogy a művek 99%-a nem ismeretlen előttük, hiszen ők maguk is kötelezően végigrágták magukat ezeken annak idején és a mai nagymamáknak-nagypapáknak sem okoz nagy fejtörést, vajon mi lett Nemecsek Ernő sorsa és mi történt Bánk Bánnal. Mintha a magyar köznevelésre nem lenne érvényes az a filozófiai alaptézis, miszerint kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni, pedig dehogy nem, az elmúlt 20 év gyökeres világváltozása sem késztette a szakembereket a téma újragondolására. Az elmúlt 10 évről meg már ne is beszéljünk, hogyan is versenyezhetne akár a legbutább androidos játékkal is a Kőszívű ember fiainak unalomba fulladó világa?
Az édesanyák már tudják (és egymásnak el is mondják), ha nem akarják, hogy a csemetéjük egyest kapjon irodalomból, netalán sírógörcsben fetrengjen otthon amiatt, hogy hatodjára sem jutott túl az éppen aktuális olvasmány huszadik oldalán, akkor a Google a legjobb barátjuk. Persze nekiveselkedhetnek és újra elolvashatják a Kőszívű ember fiait meg a Légy jó mindhaláligot is, de lássuk be, mindennek van határa és sokkal egyszerűbb ráguglizni a témára (azaz a cselekményre és a szereplők jellemzéseire), mint hosszú estéket tölteni érdektelen tájleírásokkal meg szinonimaszótárokat bújni, az évszázadok során sok méltán elfeledett szó mit is jelent. A kegyetlen szülő imázst követve azt az utat is választhatják, hogy már június végén odateszik a gyerek elé a következő tanévre kirótt penzumot, hajrá, itt a nyár, nehogy már jól érezd magad, napi húsz oldal letudásával végezd ki, jobb túllenni rajta. De miért kényszerítené egy gyermekét szerető szülő ilyenre utódát? Persze mindig vannak olyanok, akik azt mondják, ha ők kibírták anno, akkor kibírja a kölyök is, nem fog az neki megártani, hajrá klasszikus műveltség. Hogy örökre megutálja az olvasást? Kit érdekel, pláne ha a szülő sem vesz évente egy könyvnél többet a kezébe, az is a szakácskönyv és a karácsonyi beigli receptje kell belőle. Jöhet még a fenyegetés, ha belepusztulsz, akkor is elolvasod, a gyerek meg vagy átszenvedi magát a sokszáz oldalon vagy felköti a gatyaszárát és ráguglizik ő maga a témára a tanár által kiadott kérdések alapján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.