NÉPSZAVAZÁSOK KORA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC
Szerző: DOBROVITS MIHÁLY
2017.11.03.

A montevideói államfogalom

Az állam fogalmának meghatározása már legalább Platón óta a gondolkodó emberek számára alapvető kérdés. Nem tartván magunkat egyetemes lángelmének, még csak kísérletet sem teszünk arra, hogy a különféle fogalmak burjánzó kertjében sétára invitáljuk az olvasót. Különösen, hogy ezen az úton magunk is könnyen eltévednénk. Megelégszünk azzal, hogy felsoroljuk az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete által is elismert montevideói szerződés (1933) által az állam legfőbb ismérveinek tekintett pontokat. Ezek értelmében egy állam létének alapvető kritériumai

1. állandó lakosság;

2. meghatározott terület;

3. kormányzat;

4. más államokkal való kapcsolatba lépés képessége;

5. szuverenitás (azaz más államoktól való függetlenség, sérthetetlenség és önrendelkezési jog).

Amint láthatjuk, ez a megfogalmazás fölöttébb minimalista, mégis akad (s korábban is akadt) több olyan entitás, amely csak kérdéses módon tudta e feltételeket teljesíteni. Mielőtt ezekre kitérnénk, fontosnak tartjuk olvasóink figyelmét felhívni arra, hogy, a köztudomásban jelen levő elképzelések ellenére a nemzetközi elismertség elvben nem tartozik az államiság kritériumai közé. Az egyezmény értelmében tehát a létrejötte idején még számos állam által el nem ismert Szovjetuniót éppúgy államnak kellett tekinteni, akárcsak Hondurast vagy Guatemalát. (E példák nem véletlenszerűek, elvégre eredetileg egy, az amerikai államok kapcsolatrendszerét szabályozó egyezményről van szó, amelyet csak később fogadott el az akkor még nem létező ENSZ.)

Ami a lehetséges kifogásokat illeti, számos, általában könnyen megcáfolható, de bizonyos esetekben kemény diónak bizonyuló példát említhetünk. Itt van mindjárt a közhiedelem szerint már csak szimbolikus, de a valóságban annál inkább létező Nemzetközösség (korábban Brit Nemzetközösség) esete. Tagjai közül az úgynevezett nemzetközösségi királyságok (Common­wealth Realms)államfője közös, bár a korona oszthatósága elve alapján a királynő minden országában annak saját törvényei szerint uralkodik. Az őt képviselő főkormányzókat azonban továbbra is Londonban nevezik ki. Több esetben e tisztséget brit alattvaló tölti be. Akad olyan ország, például Jamaica, ahol a legfelső bíróság szerepét továbbra is a londoni titkos tanács (Privy Coun­cil)tölti be. Más országokban, például Botswanában vagy az egykori Dél-afrikai Szövetség (ez nem tévesztendő össze a később Dél-afrikai Köztársasággá alakuló Dél-afrikai Unióval) ma már saját államfővel rendelkező más országaiban a felsőbb bíróságok szerepét az úgynevezett nemzetközösségi kiszálló bíróságok (Commonwealth Assizes) töltik be. Igaz, ezekben az esetekben az adott felső bíróságok csak azt vizsgálhatják, hogy a megfellebbezett ítéletek az adott ország törvényeinek megfelelően s korrekt módon születtek-e meg.

Természetesen ebből nem következik, hogy bárki értelmes ember megkérdőjelezhetné Kanada, Ausztrália vagy éppen Botswana szuverenitását, azonban be kell lássuk azt, hogy ezt a fogalmat nem csak a nemzetközi jogfelfogás, de a történelem és a politikai hagyomány is meghatározza.

Más problémáink merülhetnek fel a Vatikán esetén, amelynek területe (bár minimális) és államfője ugyan kétséget kizárólag van, más államokkal is szuverén módon képes kapcsolatot létesíteni, nem öröklődő jogú állampolgárai is vannak, azonban őshonos, születés jogán ott élő lakossággal és így állampolgárokkal viszont nem rendelkezik. Világos, hogy ebben az esetben is az olasz állammal megkötött konkordátum, továbbá annak a nemzetközi jogi konvenciókba való beemelése, valamint a történelmi és a nemzetközi jogi hagyomány hidalja át ezt a gyakorlatilag pusztán formális kérdést. Még akkor is, ha hosszú évtizedeken át több ország, köztük a volt Szovjetunió, a kádári Magyarország, de más részről az Egyesült Államok is (egészen Ronald Rea­gan elnökségéig) ezen érveket hangoztatták a vatikáni államiság elismerése ellen.

Magyarán, az alább felsorolt példák árnyalhatják ugyan a montevideói egyezményben rögzített szabályokat, de ezek alapján nem volt lehetséges ennek és az általa rögzített elveknek az érvényességét megkérdőjelezni.

Példáink sorába illeszthetjük Monacót is. Ennek a törpeállamnak államfője és lakossága van ugyan, kormányát viszont egy másik ország, Franciaország fővárosában nevezik ki, s annak is felelős. Mindezek ellenére Monaco minden nemzetközi jogi értelmezés szerint állam, s ezt soha senki meg nem kérdőjelezte...

ITT OLVASHATÓ