Szerző: TÓTH BERTALAN
2017.11.13.
Múlt héten történelmi vereséget szenvedett el a magyar futballválogatott Luxemburgtól. A vereség különösen fájó, ha figyelembe vesszük, hogy 2011 óta minden évben több tízmilliárdnyi adóforintot tömött az Orbán-kormány a magyar futballba. Kár volt. Ezt az eredményt ingyen is el tudta volna érni a válogatott. Az "aranylábúakra", stadionokra költött százmilliárdok inkább mehettek volna háziorvosokra, kórházakra, orvosok, ápolók bérére.
Előrebocsátom, hogy sok magyar emberhez hasonlóan, én is szeretem a focit. Meg a csokoládét is. De amikor arról kell döntenem, hogy a rendelkezésemre álló pénzből csokoládét vagy gyógyszert veszek a beteg családtagjaimnak, akkor - sok honfitársamhoz hasonlóan - én is a gyógyszer mellett döntök. Szinte mindannyian fel tudjuk állítani a helyes fontossági sorrendet, kivéve a felcsúti focistából lett miniszterelnököt. Mert rendkívül igazságtalannak tartom, hogy miközben évek óta a magyar adófizetők pénzéből százmilliárdokat önt a jelenlegi kormány a magyar futballba, addig a magyar emberek százezreinek közelében nincs háziorvos, hónapokat várnak egy-egy műtétre, nem kapnak megfelelő gyógyszereket és korházi fertőzésektől rettegnek.
Én nem értek egyet azzal, ahogyan Orbán és csapata az adóforintjainkkal bánik, mert
- nem azért dolgozunk, nem azért fizetünk adót, hogy azt egy nem túl sikeres focistából lett miniszterelnök hobbijára költsük;
- nem azért dolgozunk, nem azért fizetünk adót, hogy abból stadion legyen, színvonalas egészségügyi ellátás helyett;
- nem normális, hogy a teljesítmény nélküli focisták adómentességét az alacsony keresetű ápolókkal, orvosokkal fizetteti meg a Fidesz;
- nem normális, hogy ha elkészül a méregdrága Puskás-stadion, már ötször annyi férőhely lesz a magyar stadionokban, mint ahány kórházi ágy;
- nem normális, hogy az éves halálozások negyede azért van, mert nincs elég pénz és szakember az egészségügyben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.