Szerző: KÓSA ANDRÁS
2017.11.12.
Egyetért azzal, hogy a kormány magyar cégeket hoz helyzetbe, a közbeszéd végzetes leegyszerűsítésével azonban nem. Úgy véli, a politika agresszivitása gyermekeinkre is hatással van, ő pedig attól polgár, hogy mindig szóvá teszi, ha valami nem tetszik neki. A hetvenéves Nagy Bandó Andrással mindezek mellett a Kocka utcáról, stand-upról és a zaklatási ügyekről is beszélgettünk:
– Mit gondol, ma melyik Nagy Bandó Andrást ismerik a legjobban? Azt, aki kikönyökölt a Kocka utcai panel ablakán, az LMP-s képviselőjelöltet, a „megmondóembert”, aki rendszeresen ír közéleti témákban, vagy az írót, költőt?
– Azt remélem, hogy vannak több ezren, akiknek ez egy folyamat, nyomon követik az eddigi életemet. Ezt tapasztalom is, mert amikor a könyveimmel fesztiválokon dedikálok, megszólítanak olyanok is, akik felidézik régi előadásaimat ifi- és egyetemi klubokból. Az utóbbi tíz évben már a gyerekek is fölfedeznek, hiszen hol tankönyvekből, hol a köteteimből ismerik és mondják a verseimet, tudják, hogy ő a „Bandó bácsi”. Nemrég egy 21 éves apuka vásárolta meg az egyik könyvemet a gyerekének, és azt mondta, ő még a Madarak tolláról című első kötetemen nőtt föl. Remélem, azok számára, akik igazán ismernek, kialakul egy összetett kép, amelyben benne van a humorista, a karikaturista, a hajléktalanokkal foglalkozó ember, vagy az a fickó, aki egykor segített Katinak, akinek a fölrobbant Videoton Color Star porig égette a lakását. A gyerekek és a nekik írt verseim segítenek abban, hogy picit odébb toljam a rövidke „halhatatlanságom”....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.