MOST VITASD MEG!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2017.11.17.

Bulgáriának van egy egymilliárd euróért kibetonozott munkagödre (by Roszatom), amiből soha nem lesz atomerőmű. Lengyelországnak sok száz millió euróért orosz közreműködéssel épült betonalapjai vannak, amelyek várhatóan szintén nem válnak atomerőművé, mert már most látszik, hogy nem érné meg. Csehország és Szlovákia is sokat tudna mesélni a bebukott atomprojektekről – a szlovákok nemrég ránk akarták sózni az övéket, szerencsére mostanában nem hallani a halva született ötletről.

Aki azt gondolja, hogy a tervezett paksi bővítés ügyében már minden eldőlt, annak érdemes számot vetnie két, a hazai atom-diskurzusban ritkán előkerülő szemponttal. Az egyik, hogy Oroszország (illetve a Szovjetunió) az Európai Unióban soha egyetlen atomerőművet sem épített még, a nyugati világban a rendszerváltás óta egyetlen atomberuházást sem tudott tető alá hozni a Roszatom. Ennek valószínűleg sok oka van – onnan kezdve, hogy az orosz és az európai műszaki, illetve biztonsági kultúra nehezen összeegyeztethető, egészen odáig, hogy az orosz részvételű projektekre általánosan jellemző az idő- és a költségtúllépés –, de a helyzeten egyik sem változtat: egyelőre nyitott kérdés, hogy az orosz atommulti képes-e olyan atomerőművet alkotni, amelyet lehetséges engedélyezni és üzembe helyezni az EU előírásainak maradéktalan betartásával.

A másik, hogy az ún. PONR (point of no return), vagyis az a pont, ahonnan már nem lehet/nem érdemes visszafordulni, az atomenergiában nem létezik...

ITT OLVASHATÓ