Szerző: KAPELNER ZSOLT
2017.11.19.
A modernizmus elképzelt közösségei
Kezdjük az elején: nemzetnek általában olyan embercsoportot hívunk, amelyet a nyelve, kultúrája és/vagy történelme köt össze. Mondom, általában, mert az indiai nemzetet például nem egy, hanem legalább 22 nyelv köti össze, Bajorországnak megvan a saját történelme ugyanúgy, ahogy Ausztriának, osztrák nemzet mégis van, bajor meg nincs (vagy mégis?). Az ilyen esetlegességek csak fokozzák kétségünket: mit kezdhet a baloldal a nemzettel?
A politikai nacionalizmus az a nézet, hogy a nemzetek politikai szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak: míg egy csomó olyan közösség van, amelyet áthat a közös kultúra és történelem, mint a sportolók és heavy metal rajongók, mégsem gondoljuk, hogy önkormányzatot, netán saját államot kellene kapniuk. A politikai nacionalizmus szerint viszont a nemzetek ebből a szempontból kiemeltek: tagjaiknak közös politikai érdekeik, jogaik és kötelességeik vannak. Például az ukránoknak – mondaná egy ukrán nacionalista – joguk van hozzá, hogy ők maguk kormányozzák az országukat és ne az oroszok, mert az ukránok egy nemzet, az oroszok meg egy másik; egy szélsőséges orosz nacionalista ezzel szemben úgy gondolhatja, hogy az ukránok nagyon is az orosz nemzet részei, így aztán ugyanúgy nincs joguk az önrendelkezésre, mint ahogy Bács-Kiskun megye sem igen tarthat igényt a Magyarországtól való elszakadásra.
A baloldal történelme során jórészt internacionalista álláspontot képviselt, ami szerint a nemzetek vagy semmilyen vagy csak másodlagos politikai jelentőséggel bírnak. A valóban jelentős társadalmi problémák ugyanis túlnyúlnak a nemzetállamok határain: a dolgozókat ugyanúgy kizsákmányolják a nagyvállalatok Csehországban, mint Magyarországon. A nők ugyanúgy elnyomásban élnek Angliában, mint Németországban.
Regionális különbségek persze vannak, de ezek ritkán esnek egybe a nemzetek, nemzetállamok határaival, és amikor igen, jellemzően annak sincs köze a nemzetekhez, mint nyelvi-kulturális csoportokhoz. Ha például a magyarországi politikai helyzetet a magyar nemzet kulturális sajátosságaira fogjuk, azzal még semmit nem magyaráztunk meg.
Kezdjük az elején: nemzetnek általában olyan embercsoportot hívunk, amelyet a nyelve, kultúrája és/vagy történelme köt össze. Mondom, általában, mert az indiai nemzetet például nem egy, hanem legalább 22 nyelv köti össze, Bajorországnak megvan a saját történelme ugyanúgy, ahogy Ausztriának, osztrák nemzet mégis van, bajor meg nincs (vagy mégis?). Az ilyen esetlegességek csak fokozzák kétségünket: mit kezdhet a baloldal a nemzettel?
A politikai nacionalizmus az a nézet, hogy a nemzetek politikai szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak: míg egy csomó olyan közösség van, amelyet áthat a közös kultúra és történelem, mint a sportolók és heavy metal rajongók, mégsem gondoljuk, hogy önkormányzatot, netán saját államot kellene kapniuk. A politikai nacionalizmus szerint viszont a nemzetek ebből a szempontból kiemeltek: tagjaiknak közös politikai érdekeik, jogaik és kötelességeik vannak. Például az ukránoknak – mondaná egy ukrán nacionalista – joguk van hozzá, hogy ők maguk kormányozzák az országukat és ne az oroszok, mert az ukránok egy nemzet, az oroszok meg egy másik; egy szélsőséges orosz nacionalista ezzel szemben úgy gondolhatja, hogy az ukránok nagyon is az orosz nemzet részei, így aztán ugyanúgy nincs joguk az önrendelkezésre, mint ahogy Bács-Kiskun megye sem igen tarthat igényt a Magyarországtól való elszakadásra.
A baloldal történelme során jórészt internacionalista álláspontot képviselt, ami szerint a nemzetek vagy semmilyen vagy csak másodlagos politikai jelentőséggel bírnak. A valóban jelentős társadalmi problémák ugyanis túlnyúlnak a nemzetállamok határain: a dolgozókat ugyanúgy kizsákmányolják a nagyvállalatok Csehországban, mint Magyarországon. A nők ugyanúgy elnyomásban élnek Angliában, mint Németországban.
Regionális különbségek persze vannak, de ezek ritkán esnek egybe a nemzetek, nemzetállamok határaival, és amikor igen, jellemzően annak sincs köze a nemzetekhez, mint nyelvi-kulturális csoportokhoz. Ha például a magyarországi politikai helyzetet a magyar nemzet kulturális sajátosságaira fogjuk, azzal még semmit nem magyaráztunk meg.
“Azért van illiberalizmus, mert a magyar birka nép” – mondhatná az egyszeri nacionalista gondolkodó. De mégis miért lett ilyen birka természetű, ha ugyan tényleg az? Miért nem volt ilyen természetű 1956-ban vagy 1848-ban?
Bizonyos nacionalisták hajlamosak ilyenkor “a nemzeti karakter” fogalmához nyúlni, és olyanokat mondani, hogy a magyarok, románok, szerbek, németek mindig is létező és egymástól természetes módon elkülönülő, nemzeti sajátosságokkal bíró embercsoportokat alkotnak. A nacionalizmuselméletben ezt nevezik “perennializmusnak” és “primordializmusnak”. A legtöbb baloldali – és nem baloldali – történész azonban szkeptikus az ilyen nézetekkel szemben...
Bizonyos nacionalisták hajlamosak ilyenkor “a nemzeti karakter” fogalmához nyúlni, és olyanokat mondani, hogy a magyarok, románok, szerbek, németek mindig is létező és egymástól természetes módon elkülönülő, nemzeti sajátosságokkal bíró embercsoportokat alkotnak. A nacionalizmuselméletben ezt nevezik “perennializmusnak” és “primordializmusnak”. A legtöbb baloldali – és nem baloldali – történész azonban szkeptikus az ilyen nézetekkel szemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.