MEHETÜNK, FUTHATUNK, BUJKÁLHATUNK, AMÍG BÍRUNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG 
- VENDÉG
Szerző: BODA ANDRÁS
2017.11.18.

...Na, szóval ez a bizonyos barátom is kint van egy ideje, azért rendszeresen dumálunk, ha máshogyan nem, firkálgatunk a neten. Ahogyan már említettem is, az itthoni tapasztalatszerzést elég jól kimaxolta, nem pont jókedvéből húzta el a csíkot, elege lett ebből-abból, jó, tudom, az ő hibája, ha nem olyan élhetetlen, megcsinálja okosba’ az egészet, most neki is lehetne olyan navelnöke, aki csökkenti a benzinárat; vagy emberségminisztere, aki a rádióban közli, hogy ők többek között adócsökkentéssel támogatják a munkavállalókat. (Támogatás helyett tán európai fizetést kéne adni a munkáért, nagyuram, legalább kísérletet tenni a rabszolgatartó rendszer felszámolására… na, sebaj, majd máskor…) No, minap ismét rám ír, egy idézetet küld át, 1945-ből, idemásolom, szerintem hetvenegypár év után is eléggé üt:

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert »keresztény, magyar úri ember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény-magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény-magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a »jobboldaliság” igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a »jobboldali, keresztény, nemzeti« világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. S lehetett »előkelő közhivatalnok«-nak lenni és sérthetetlen, páncélinggel védett katonatisztnek; s mindezért nem adni semmit, csak becses létezése tényét. Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.”

Ennyi… ha angolok lennénk, tán azt mondanám eltűnődve: well, well, well. De nem vagyunk. Úgyhogy inkább elárulom, a szerző – Gyurcsány Soros Márai Sándor. Gondolom, ha netán eddig nem volt a mai Magyarország úgynevezett kormányának ellensége, hát mostantól nyugodtan lehet – jöhet is mindjárt egy jó kis plakátkampány, tájékoztató füzet, inzultáció, telefonos zaklatás a Márai-tervvel kapcsolatosan, pár száz milliárdért.

Ja… hadd mondjak már még valamit, mielőtt elfelejtem, miért is kezdtem bele: a barátom, innen azért, gondoltam, épp elég távol, az idézet elé ezt írta: Szia… posztolni akartam, de nem merem… gáz, nem? Tízévente kap el a Márai-betegség, amikor nem tudom abbahagyni a Naplók stb. olvasását… Most épp ezt nem merem posztolni… Hm… azt kérded, gáz-e? Nem, barátom, nem gáz: azazhogy nagyon is az, csak nem neked. Sokkal inkább azokra nézve, akiktől még pár ezer kilométernyire is ezt érzed, ezt kell érezned – na, szerintem ez a nagyon kínos.

Mehetünk, futhatunk, bujkálhatunk, amíg bírunk – ha ettől a fajta félelemtől nem tudunk megszabadulni, akkor röhögve elérték, amit akartak: hogy nem mondjuk, nem szólunk, nem teszünk semmit, nem vágunk oda, mert félünk. Pedig nincs mitől, nincs kitől. Ez lenne a dolog lényege, mint tudod…

ITT OLVASHATÓ