MEGVÁLTOZHAT-E AZ FPÖ?

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC
Szerző: FÖLDVÁRI ZSUZSA
2017.11.03.

A szélsőjobboldali szabadságpárttal (FPÖ) kezd koa­líciós tárgyalásokat az előrehozott választásokon győztes osztrák néppárt (ÖVP). Az osztrák közvélemény, a sajtó, a politológusok egyaránt azt nyomozzák, mennyi a hasonlóság a régi és az új FPÖ között, történt-e finomodás a 2000-ben még nyíltan neofasisztának tartott pártban, szalonképesebb viselkedése valódi változást jelez-e, vagy csak alakoskodásról van szó.

Sebastian Kurz otthonában kereste fel a harmadik helyen végzett FPÖ elnökét, még mielőtt megkapta a felhatalmazást az államfőtől, Alexander Van der Bellentől, hogy kezdje el a kormányalakítási puhatolózásokat valamennyi parlament párttal. Három órán át tárgyaltak. Aztán két nap alatt lezavarta az összes parlamenti párttal a megbeszélést. Sokatmondó volt, hogy a választás második helyezettjével utoljára ült tárgyalóasztalhoz, s 45 perc alatt felmérte, hogy nincs koalíciós szándék a szociáldemokratákban.

Az október 15-i választásokat az ÖVP új vezére provokálta ki tavaly májusban, érthető lett volna, ha az eddigi kancellár, Christian Kern nem lelkesedett volna a hosszú évtizedekre visszanyúló kétpárti együttműködés folytatásáért. Valójában azonban az SPÖ, miután megemésztette a kudarcát, hogy oda a kancellárság, azt tartotta legfőbb céljának, hogy megakadályozza a szélsőjobboldali FPÖ hatalmi összefogását a kereszténydemokrata párttal. Fogalmazhatunk úgy is, mindenáron hatalmon akart maradni. Azaz kész lett volna ő koalícióra lépni a Szabadságpárttal vagy újra házasodni a néppárttal, de ezúttal kisebbik pártként.

Nem így történt. A szociáldemokraták vezetősége egyértelműen kiállt Kern mellett, s a sikertelen próbálkozások láttán igent mondott arra, hogy a párt vonuljon ellenzékbe. De Kurz is határozottan közölte, hogy az FPÖ-vel kezdi az alkut, s mivel a két párt programjában komoly az átfedés (a Néppárt jócskán szemezgetett a Szabadságpárt terveiből), legkésőbb karácsonyra már le is tehetik az esküt.

Az első találkozóra felvonult a két 5‑5 fős csapat, túlzóan vidám képek készültek a szembe ülésről, az egyik hetilap szerint már csak a kamerák előtti csókváltás maradt el Kurz és az őt a kampányban még másológépnek nevező Strache között. Tekintettel az október 26-i nemzeti ünnepre, 30-ra halasztották az első komoly eszmecserét. A néhány nap szünet alkalmat adott a sajtónak arra, hogy alaposan szemügyre vegye a delegációk tagjait. A legkevésbé ismert személy a széles nyilvánosság előtt az 58 esztendős képviselőnő, a felső-ausztriai Anneliese Kitzmüller. Az FPÖ-vel együtt felélénkült Osztrák Ellenállási Dokumentációs Központ ontotta róla az adatokat: szélsőjobboldali lapok, extrém szervezetek aktív tagjáról van szó, a tradicionális germán szokások – tábortüzek, szent napfordulók, termésünnepek – lelkes követőjéről, az elkergetett bukovinai németek szövetségének vezetőjéről, a szintén menekülésre kényszerített szudétanémetek pártolójáról. Aki írásaiban, parlamenti felszólalásaiban a munkába menő férfi, otthon szorgoskodó feleség családi modelljét isteníti, a gyermekek délutáni napközijét viszont az egykori NDK államosított gyerekpolitikájával azonosítja...

ITT OLVASHATÓ