Szerző: Karvalyok Földje
2017.11.27.
Mit üzen a magyar választóknak az az ellenzéki politikus, aki nem akar elszámoltatást?
Mindenekelőtt azt, hogy ebben az országban aki hatalmon van, azt csinál, amit akar, ha pedig leváltják, akkor sem kell attól félnie, hogy bármiért is felelősségre vonják. A választó legyen szíves legyen tisztában azzal, bárhogy is voksol, hazánkban olyan, mint politikai felelősség nincs. Még akkor sem, ha valaki más kerül az előző korrupt politikus helyére, mivel a váltás az esetek 99%-ában nem azért történt meg, mert kiderült, tényleg korrupt az illető, hanem azért, mert a – végül győztes – ellenfele jobbat, többet ígért, a választók meg elhitték a meséjét. A büntetőjogi felelősség sem jár csúcsra a magyar politikai életben, hiszen aki az állam vagyonát elcsalta, sikkasztotta, hűtlen kezelte, netalán csak dilettáns módon hanyagul kezelte és emiatt az adófizetőket kár érte, annak sem kell álmatlan éjszakákat tölteni attól rettegve, mikor töri rá az ajtót a TEK, az ügyészség vagy bármelyik random fegyveres testület. És amíg Magyarországon a korrupció a kormánypárt által nyilvánosan bevállalt eszköz a haverok (bocs, magyar nagyvállalkozói réteg) feltőkésítéséhez és a jogszabályok is ehhez az alapelvhez igazodnak, addig ne számítsunk arra, hogy bárki is tűzzel-vassal üldözni fogja ugyanezt a korrupciót.
„Két oldala van a korrupciónak. Egyrészt vannak azok, akik érzik és látják a korrupciót, mert az áldozatai, másrészt pedig azok, akik tettetik, hogy nincs korrupció, mivel profitálnak belőle.” (Camiel van Doorn)
A választók szempontjából azonban az teszi végképp reménytelenné a helyzetet, hogy a hatalmat remélők sem verik a mellüket (tisztelet a kivételnek), hogy minden olyan politikus (tanácsadó, vállalkozó, no name haver), aki tevékenyen részt vett a maffiaállam fenntartásában és továbbfejlesztésében, az bizony számoljon el,miből telik apucinak még egy bányára, a vőnek még egy kúriára, a havernak még egy szállodára, valamint az offshore számlákon meg a különféle tőkealapokban heverő pénz is felszínre bukkanhatna. És visszavándorolhatna oda, ahonnan ellopták, azaz az adófizetők finanszírozta állami és önkormányzati költségvetésbe.
A magyar politikus pártállástól függetlenül (megint csak tisztelet a kivételnek), természetesnek veszi, hogy a hatalmi pozíciót arra kell használni, hogy még az unokái jóléte is megalapozódjon, hiszen ha mindenki ezt teszi, akkor ő miért ne?Természetesen a volumen az elfoglalt szék helyétől függ, az egészen „kicsi” trafik koncessziótól kezdve a legzsírosabb állami megrendelések lenyúlásáig, ingatlanok potom áron megvásárlásától az állami cégek lerablásáig bármi lehet. Jöhet a kiküldetésnek álcázott trópusi nyaralás, bécsi hosszú hétvége szolgálati autóval, kisvasút a ház mellé, stadion a város-falu szélére, stb., csak a képzelet szab határt az egyéni haszon realizálásának, mindezt pedig finanszírozzák az adófizetők. Országunk pontosan úgy működik, mint egy oroszlán típusú részvénytársaság (Societas Leonina), ahol a kisrészvényesekkel bármit meg lehet tenni, úgysem tudnak összefogni, a helyzetben lévő részvényesek pedig egyre gazdagabbak, mert nemcsak a profitot viszik haza, hanem az alaptőkét is dézsmálják. A könyvelő és a könyvvizsgáló hazudik, a revizor semmit sem vesz észre, a céges újság a főnökség talpát nyalja, a társaság törvényes működésére felügyelő szervezeteket meg már régen megvásárolták a rendszerből hasznot húzók. És mi marad az alacsony érdekérvényesítésű kisrészvényeseknek? Némi erősen túlárazott szolgáltatás (fizetnek is érte, mint a katonatiszt), meg az évről évre halmozódó veszteség és az adósság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.