Szerző: MARKÓ BEÁTA
2017.11.03.
A mondatot nem fejezte be, s ebből az apahiányos magyar társadalom zöme arra következtetett, hogy az új apuka mindenkinek szerető gondját fogja viselni. Hét év elteltével a mondat folytatása világosan érthető mindazok számára, akik nem viselnek rózsaszín szemüveget. Mégpedig így szól: senkit sem hagyunk az út szélén, hanem belerúgjuk az árokba. Ez tekinthető egyben a magyar kormány nyolcadik éve folytatott – szellemes fideszes szófordulattal élve – „egészségpolitikája” alapelvének is.
Ma már nem kell meglepődnünk, ha valamelyik kórház iszonyatos bűzt árasztó – mert takarításra, fertőtlenítésre sincs pénz – mellékhelyiségéből ötnapos hulla dől ki. Valószínűleg egyre kevesebb sebész csodálkozik, ha a műtőben operáció közben váratlanul egy orvostudomány iránt érdeklődő patkány zuhan a fejére az álmennyezetből. Az is teljesen normálisnak tekinthető, ha hetek óta nincs fűtés az egyik budai ispotályban, és a betegek 6-8 fokos hidegben fagyoskodnak a százéves vaságyakban, a kiálló rugók között, a rongyos ágyneműben.
Be kell látnunk, hogy az emberek fasiszta tizedelésének ez a módja kissé nehézkes és lassú, de a Harmadik Birodalom genocídiuma is úgy kezdődött, hogy először fogyatékosokat tereltek zárt buszokba, teherautókba, beindították a motort és a kipufogógázt visszavezették az utastérbe. A tökéletesen hatékony és gyors ciklon B-s zuhanyozóra még várni kellett néhány évet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.