LEHAJOLSZ HOZZÁ, Ő RÁD NÉZ ÉS A SZEME TELE VAN KÖNYÖRGÉSSEL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.11.19.

Hideg van, gyorsan sötétedik, hamarosan itt a karácsony. A csatakos, szürke utcákon sietsz a dolgod után. Összébb húzod magadon a kabátot, mert foga van az időnek, közben arra gondolsz, hogy kinek milyen ajándék lenne a tökéletes és magadban már tervezed azokat a napokat, hogy mi kerüljön az asztalra, mikor hová mentek látogatóba.

És meglátsz egy kutyust, vagy egy cicát. A mocskos járdán kuporog. A szőre csapzott, kiállnak a bordái, olyan kicsire húzza össze magát, amilyenre csak tudja. Lehajolsz hozzá, ő rád néz és a szeme tele van könyörgéssel. Nem hagyhatod ott, mert meghalna. Ölbe veszed, betakarod a pulcsiddal. Nem baj, hogy mocskos és büdös, mert olyan bizalommal simul hozzád és te tudod, hogy felelős vagy érte. Otthon megfürdeted, megeteted. Máris mennyivel szebb, kicsi plüss. Elviszed a dokihoz, kap oltásokat, ha beteg, kap gyógyszert. És rápisil a szőnyegedre, megrágja a papucsodat, sáros lábbal összemancsolja a kanapét, de annyira kedves és hálás és megtanulja, hogyan kell viselkedni. Mostantól ő a te kutyusod, vagy cicusod. Szereted.

Hideg van, gyorsan sötétedik, hamarosan itt a karácsony. A csatakos, szürke utcákon sietsz a dolgod után. Összébb húzod magadon a kabátot, mert foga van az időnek, közben arra gondolsz, hogy kinek milyen ajándék lenne a tökéletes és magadban már tervezed azokat a napokat, hogy mi kerüljön az asztalra, mikor hová mentek látogatóba.

És meglátsz egy embert. Egy fal mellé kuporodó hajléktalant, aki ócska kartondarabokkal próbálja melegen tartani a testét. A ruhája mocskos és büdös. A haja csapzott, az egész alak ápolatlan és árad belőle a reménytelenség, az olcsó bor és a vizelet bűze. Nagy ívben kikerülöd. Nem hajolsz le hozzá, nem nézel a szemébe és eszedbe sem jut hazavinni.

Egy kóbor, kidobott állat hamar megtanulja, hogy nem szabad a szőnyegre pisilni és összerágni a cipőt. A meleg kuckóért, napi ételért, simogatásért cserébe eléd szalad, amikor hazaérsz, melléd bújik tévézés közben, bohóckodásával megnevettet. Szereted. A tiéd, mindenestül.

Egy kóbor, kidobott ember nem tanulja meg mindezt, mert ő nem állat, csak kénytelen állat módjára élni. Elvadult, talán az alkohol az egyetlen barátja, az segít, hogy túl tudja élni azt a napot. Neki is meg kell tanulnia egy csomó dolgot ahhoz, hogy visszatérhessen a társadalomba.

Rajta te, én nem tudunk segíteni, mert neki nem elég, ha hazavisszük, nem elég, ha megfürdetjük, megetetjük. Nem azért, mert hálátlan, hanem azért, mert sérült, beteg a lelke. Hosszú idő és szakemberek segítsége kell, hogy gyógyuljon, hogy megértse: nem csak a ma létezik, hanem talán van holnap is.

Egy állat számára a holnap nem létezik. Egy ember számára igen. Ha elveszíti a holnapot, mindent elveszít. Nem lehet őt megfogni, puha párnára fektetni és a nyakába akasztani a reményt, mint egy bolhanyakörvet...

ITT OLVASHATÓ