Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2017.11.02.
Ma is olvasható a Demokratikus Koalíció Facebook-oldalán a pártelnök 2013. október 23-i beszéde és annak legfontosabb üzenete: „Egységes ellenzéki blokkra van szükség Orbán legyőzéséhez: közös programmal, közös miniszterelnök-jelölttel, közös listával, közös egyéni jelöltekkel.” Az összefogás-skandálásról nevezetessé vált Műegyetem rakparti nagygyűléshez képest hírértékű, amit négy évvel később Gyurcsány Ferenc nyilatkozott: a DK-nak és az MSZP-nek az egyéni választókerületi jelöltállításról kell megállapodnia, „nem a közös listáról és nem a közös miniszterelnök-jelöltről”.
A közös lista ügyét a volt miniszterelnök márciusban ejtette, Botka Lászlóra hivatkozva, akinek feltételét, hogy a listán Gyurcsány ne szerepeljen, a DK érthetően elutasította. Ennek egyenes következményeként jelentette ki Gyurcsány pártja kongresszusán, a DK „megértette, hogy Botka László vezetésével az MSZP önálló listán fog indulni”, „ha így akarjátok, így lesz”. Miközben nyilvánosan elengedte – elengedhette – saját korábbi követelését, arra is figyelmeztetett, hogy a demokratikus oldal minden választókerületben csak egyetlen jelöltet állíthat.
Ez azonban nem magyarázza, miért utasítja el a közös listát és miniszterelnök-jelölést a korábban ezt követelő politikus, holott az őt kizárni kívánó Botka már nincs az országos pályán.
Gyurcsány 2013-ban pontosan azzal a koncepcióval szemben hirdette meg a minden közös politikáját, amit 2017-ben ő maga képvisel. Négy évvel ezelőtt ugyanis a Mesterházy–Bajnai-megállapodás külön listákról és koordinált egyéni jelöltekről szólt, meg arról, hogy majd a győztes ellenzéki lista vezetője lesz a miniszterelnök. Akkoriban a DK-s politikusok, a párttól teljesen független „hobbiblogok” és a közösségi médiában aktív hívek indulatosan kritizálták a koncepciót, amelynek ma szószólói.
A DK ugyanis akkor csak a harmadik párt volt a közös listát illetően egyáltalán szóba jöhető körben, és a „két nagy” a DK mellőzésében Gyurcsány végzetes meggyengítésének lehetőségét látta. A DK nem hagyta magát, az pedig az MSZP és az Együtt kudarca, hogy törekvésük nem járt sikerrel. Azt azért megjegyezhetjük, hogy a közös lista és közös miniszterelnök-jelölt négy éve még elvi tételként szerepelt a DK repertoárjában, ma meg már a pártelnök szerint „teljesen mindegy”, van-e listás együttműködés, vagyis a gyakorlatban: nincs.
Azért is figyelemre méltó ez a változás, mert Gyurcsány volt, aki az együttműködés távlatait illetően is a legmesszebbre ment. Egységes demokrata pártot vizionált, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ennek a feltételei nem állnak fenn. Ha azonban újraolvassuk az erről is szóló 2014. augusztusi Népszabadság-cikkét, akkor azt látjuk, hogy az egységes párt létrejöttéig szervezeti közeledést javasolt a partnereknek, például pártuniót, közös pártelnökséget. Gyurcsány ma csupán annyit mond: „lazán, ellentmondásosan, de erre megy a világ”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.