Szerző: SZELESTEY
2017.11.02.
- A katalán szakadárok miatt Kelet-Európában is kiszabadulhat a nacionalizmus szelleme, nem kellene megengedni.
- A magyar határvadászok azonnal a helyszínen teremnek, ha Szerbia felől átjut egy-egy menekült, azután előkerülnek a verőeszközök.
FT
Egy amerikai szakértő azt tanácsolja a közép-európai országoknak, hogy tegyék félre a naivitásukat, amikor Kínával építik a kapcsolatokat. Dalibor Rohac, az American Enterprize Institute-tól azért mondja ezt, mert a másik oldalon olyan, autokrata, pártállami rendszerről van szó, amely alapjellemzőit tekintve sok hasonlóságot mutat azzal az önkényuralommal, amelyben ezek a nemzetek a rendszerváltásig éltek. Éppen ezért javasolja azt is, hogy az EU vezetői meg szabaduljanak meg az illúzióiktól, és nagyobb gondossággal vizsgálják a kínai állami befektetéseket a térségben, ideértve a biztonsági megfontolásokat. A világ ugyanis jelenleg azt figyeli leginkább, éspedig joggal, hogy Oroszország miként igyekszik befolyásolni a politikát Közép-Európában. Csak közben Peking igen lényeges eszközökhöz jut a régióban, noha az egykor tudatában volt, milyen veszélyekkel is jár, ha valaki tekintélyuralmi rezsimekkel kokettál.
A jelek szerint a kínai beruházásokat politikai szempontok határozzák meg ezekben az államokban. Ennek következtében ma már elképzelhetetlen, hogy a célországok támogassák a kínai ellenzéket, vagy meghívják a Dalai Lámát, ahogyan azt Havel tette. Igaz, jelenleg kevés ok van arra, hogy Budapesten, Prágában, Pozsonyban és Varsóban veszélyt szimatoljanak a kínai jelenlét mögött. Ám ez még visszaüthet. Sokáig a putyini Oroszország sem tűnt veszélyesnek. De látni kell, hogy Peking éket ver a liberális világrend kulcsszereplői közé. Ha bármi viszály támadna Kína és a liberális demokráciák között, csaknem bizonyos, hogy a hiperaktív kínai diplomácia folytán Közép-Európa megtörné az egységes nyugati frontot. Nem állna az Egyesült Államok, Tajvan, Dél-Korea vagy Japán mellé. Ha Washington vissza akar térni a nemzetközi porondra, jól tenné, ha az unióval és Közép-Európával együtt világosan felfogná, igazából milyen megfontolások vezérlik az autoriter rendszerek urait.
Die Zeit
A lap sajnálatosnak tartja, hogy a populista és szeparatista hullám kellős közepén a francia elnök bátor reformokat szorgalmaz, ám Merkel enervált, így Macron európai lelkesedése nem talál visszhangra Berlinben. A földrész lesújtó heteket él át, az ellenerők azon vannak, hogy szétszabdalják a kontinenst. Az AfD, az FPÖ, a Front National és a Lega Nord hívei nem bíznak abban, hogy az EU megvédi őket a veszélyektől, az idegenektől, a globalizáció hatásaitól, illetve hogy nem vesztik el eddigi védett pozícióikat. Ezért keresnek menedéket a legtöbben a nemzetállamban. A hangot olyanok adják meg, akik a múltban keresik a boldogulást. Orbán Viktor migránsmentes övezetté nyilvánítja Közép-Európát. Egyesek már új keleti tömbről beszélnek. A visegrádiak nem akarnak egyetlen menekültet sem befogadni, és lehet, hogy most csatlakozik hozzájuk Ausztria, ahol Kurz a stramm szélsőjobbos FPÖ-vel tárgyal a koalícióról.
A grasszáló populizmussal szemben Macron egymaga próbálja meg meggyőzni az európaiakat arról, hogy a nemzetállami szuverenitás agyrém. Hogy a földrész csak együtt tudja megoltalmazni polgárai érdekeit Amerika, Kína, vagy éppen Oroszország hatalmi törekvéseivel, illetve gazdasági erejével szemben. Ám Németország részéről csak ólmos rutint tapasztalni, a kancellár megrendült a választás eredményeként, a fáradtság és a csömör az arcára van írva. Úgy tűnik, hogy egy év alatt elvesztette a lendületét, a francia államfő sugároz be mindent. Ám még szükség van Merkelre és a tekintélyére. A németek nélkül a kontinens nem jut egyről kettőre. Viszont megbocsáthatatlan hiba volna, ha Berlin nem venné át a párizsi kezdeményezéseket és így Macron lyukra futna. Ha nem sikerülnek a közös reformok, akkor olyan populista viszonyok alakulnak ki, mint az USÁ-ban. Már közel járunk hozzá...
FT
Egy amerikai szakértő azt tanácsolja a közép-európai országoknak, hogy tegyék félre a naivitásukat, amikor Kínával építik a kapcsolatokat. Dalibor Rohac, az American Enterprize Institute-tól azért mondja ezt, mert a másik oldalon olyan, autokrata, pártállami rendszerről van szó, amely alapjellemzőit tekintve sok hasonlóságot mutat azzal az önkényuralommal, amelyben ezek a nemzetek a rendszerváltásig éltek. Éppen ezért javasolja azt is, hogy az EU vezetői meg szabaduljanak meg az illúzióiktól, és nagyobb gondossággal vizsgálják a kínai állami befektetéseket a térségben, ideértve a biztonsági megfontolásokat. A világ ugyanis jelenleg azt figyeli leginkább, éspedig joggal, hogy Oroszország miként igyekszik befolyásolni a politikát Közép-Európában. Csak közben Peking igen lényeges eszközökhöz jut a régióban, noha az egykor tudatában volt, milyen veszélyekkel is jár, ha valaki tekintélyuralmi rezsimekkel kokettál.
A jelek szerint a kínai beruházásokat politikai szempontok határozzák meg ezekben az államokban. Ennek következtében ma már elképzelhetetlen, hogy a célországok támogassák a kínai ellenzéket, vagy meghívják a Dalai Lámát, ahogyan azt Havel tette. Igaz, jelenleg kevés ok van arra, hogy Budapesten, Prágában, Pozsonyban és Varsóban veszélyt szimatoljanak a kínai jelenlét mögött. Ám ez még visszaüthet. Sokáig a putyini Oroszország sem tűnt veszélyesnek. De látni kell, hogy Peking éket ver a liberális világrend kulcsszereplői közé. Ha bármi viszály támadna Kína és a liberális demokráciák között, csaknem bizonyos, hogy a hiperaktív kínai diplomácia folytán Közép-Európa megtörné az egységes nyugati frontot. Nem állna az Egyesült Államok, Tajvan, Dél-Korea vagy Japán mellé. Ha Washington vissza akar térni a nemzetközi porondra, jól tenné, ha az unióval és Közép-Európával együtt világosan felfogná, igazából milyen megfontolások vezérlik az autoriter rendszerek urait.
Die Zeit
A lap sajnálatosnak tartja, hogy a populista és szeparatista hullám kellős közepén a francia elnök bátor reformokat szorgalmaz, ám Merkel enervált, így Macron európai lelkesedése nem talál visszhangra Berlinben. A földrész lesújtó heteket él át, az ellenerők azon vannak, hogy szétszabdalják a kontinenst. Az AfD, az FPÖ, a Front National és a Lega Nord hívei nem bíznak abban, hogy az EU megvédi őket a veszélyektől, az idegenektől, a globalizáció hatásaitól, illetve hogy nem vesztik el eddigi védett pozícióikat. Ezért keresnek menedéket a legtöbben a nemzetállamban. A hangot olyanok adják meg, akik a múltban keresik a boldogulást. Orbán Viktor migránsmentes övezetté nyilvánítja Közép-Európát. Egyesek már új keleti tömbről beszélnek. A visegrádiak nem akarnak egyetlen menekültet sem befogadni, és lehet, hogy most csatlakozik hozzájuk Ausztria, ahol Kurz a stramm szélsőjobbos FPÖ-vel tárgyal a koalícióról.
A grasszáló populizmussal szemben Macron egymaga próbálja meg meggyőzni az európaiakat arról, hogy a nemzetállami szuverenitás agyrém. Hogy a földrész csak együtt tudja megoltalmazni polgárai érdekeit Amerika, Kína, vagy éppen Oroszország hatalmi törekvéseivel, illetve gazdasági erejével szemben. Ám Németország részéről csak ólmos rutint tapasztalni, a kancellár megrendült a választás eredményeként, a fáradtság és a csömör az arcára van írva. Úgy tűnik, hogy egy év alatt elvesztette a lendületét, a francia államfő sugároz be mindent. Ám még szükség van Merkelre és a tekintélyére. A németek nélkül a kontinens nem jut egyről kettőre. Viszont megbocsáthatatlan hiba volna, ha Berlin nem venné át a párizsi kezdeményezéseket és így Macron lyukra futna. Ha nem sikerülnek a közös reformok, akkor olyan populista viszonyok alakulnak ki, mint az USÁ-ban. Már közel járunk hozzá...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.