Szerző: PuPu
2017.11.18.
Ahogy haladunk a választás felé, egyre többen látják be, hogy a választási rendszer miatt csak akkor lehet világgá (Azerbajdzsán...) hajtani Pocakot, ha minden ellenzéki erő összefog, beleértve a Jobbikot is, de ez esetben akár kétharmadra is szert lehet tenni.
Ehhez az kell, hogy minden választókörzetben egyetlen jelölt álljon szembe a mameluk-sereggel, és az összes ellenzéki rá adja a szavazatát.
Persze, jó lenne még egy közös ernyőszervezet is, hogy el lehessen hozni a listás szavazatokat is, aztán egy program, mely nem a pártok saját programja, hanem a demokrácia helyreállításához szükséges azonnali intézkedéseket tartalmazza.
És hát kellene egy arc, mely meg tudná jeleníteni az összes demokratát, aki képes lenne világosan és tisztán beszélni, aki nem riadna vissza attól, hogy őszintén kell beszélnie a társadalommal, akiről elhinné a társadalom, hogy tisztességes és okos.
Nem lenne könnyű dolga a saját pecsenyéjüket sütögető pártpolitikusok között, de nem is lenne a helyzete reménytelen, hiszen a társadalom érzékelhetően egy pártok felett álló személyt szeretne támogatni, ilyet kellene találni.
Nem elég, hogy új arc legyen, de legyen épeszű is, ha lehet, bolond már vaan a készleten.
Azt mondják a pártok, hogy ráérünk még ezzel, meg, hogy a Fidesz azonnal szétcincálná a jelöltet, jönne a karaktergyilkosság, és ez persze igaz is.
De hát mi van akkor, ha valakinek olyan a karaktere, hogy nem lehet öt perc alatt szétszedni, mert nem egy harácsoló tolvaj, hanem egy higgadt szakember, akinek nevéhez nem tapadnak sem politikailag, sem bűnügyileg értékelhető szélsőségek?
Ha olyan ember, akiről elhiszi a baloldali szavazó, hogy az átlagember értékeit nem ellopni akarja, hanem képviselni, akiről elhiszi a Jobbik szavazója is, hogy rendet és közbiztonságot akar, és nem csak a gazdagok vagyonát akarja védeni, de Mari néni libáját is?
A magyar ellenzéki politika ma ott tart, mint az ominózus cigányviccben a pöcegödörbe esett purdé szülei, akik elnézegették csemetéjüket és feltették a kérdést: megmosdassuk, vagy csináljunk másikat?
A jelenlegi pártvezetői garnitúrát elnézegetve a második variáns tűnik gazdaságosabbnak, ezért hát inkább a szakemberek között kellene keresgélni, mint a politikusok között, merthogy ott tartunk, hogy a régi mondást - katona, pap, oda megy, ahol kap - bátran ki lehet egészíteni a politikussal, aki oda megy, ahol lopni és hazudni virtus.
Persze ez tömény demagógia, de hát mit tegyünk, a nép már csak ilyen - nem a TGM és társai féle cizellált gondolatokra vevő, hanem az ilyen sarkított gondolatokra, axiómaként kezelve ezeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.