"JOBB MA EGY VERÉB, MINT HOLNAP EGY TÚZOK"

TÉVESZMÉK BLOG
Szerző: G. NAGY LÁSZLÓ
2017.11.16.

Naponta 25 ezren halnak éhen a nagyvilágban, ebből 18 ezer kisgyerek. Az alultápláltság több embert öl meg, mint az AIDS, a TBC és a malária együttvéve. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének jelentése szerint 37 országban kritikus a helyzet: gyakorlatilag állandó jelleggel élelmiszersegélyre szorulnak; valamint további hatvan ország szerepel a listán, ahol számottevő éhínségről beszélhetünk. Az érintettek közül 300 millió kiskorú. S hogy mindez miként függ össze a címbéli közmondással? Rövidesen meglátjuk.

Ha a vizsgált "bölcsesség" úgy szólna: "jobb a mai veréb a holnapinál', vagy - csakhogy maradjon valami a költészetből - "jobb ma egy veréb, mint holnap egy galamb", úgy egyetlen szót sem szólhatnánk. Még dicsérhetnénk is a szállóige közgazdaságtani realitásérzékét. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy mai forint többet ér egy holnapinál, ezért fizetünk kamatot a felvett kölcsönök után, s ezért termelnek jövedelmet pénzügyi befektetéseink. A szakirodalom diszkontálásnak vagy jelenérték-számításnak nevezi azt a kalkulációt, ami a jövőbeli várható értéket összeveti a jelenlegi tényadattal. Ugyanakkor semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk arról az apróságról, hogy egy átlagos veréb mindössze 30 grammot nyom, ezzel szemben a túzok kakas elérheti akár a 18 kilós tömeget is. Ez hatszázszoros különbséget jelent, amit még a legrátermettebb tőzsdei spekulánsok sem ítélnének karcsú hozamnak. Miféle extrém helyzet kell ahhoz, hogy egy ekkora bizniszre nemet mondjunk?

Mindössze két olyan körülményt ismerünk, amely valós értelmet adhat annak, hogy a mai verebet részesítjük előnyben a holnapi túzokkal szemben. Az egyik a jelenbeli nélkülözésnek azon foka, amikor egyszerűen nem is számolhatunk a jövővel, ha most azonnal nem elégítjük ki alapvető szükségleteinket. Mindenki ismer olyan háborús történeteket, amelyben komplett lakóházak cseréltek gazdát egy félkilós kenyérért. A másik mozgatórugó az lehet, ha - pillanatnyi élethelyzetünktől függetlenül - egyáltalán nem is létezik holnap. A világtörténelem során számos próféta hirdette már meg a közelgő világvégét, ám eleddig még egyik jóslat sem igazolódott be. Az egyik legtragikusabb eset 1856-ban, Dél-Afrika keleti részén történt, ahol rövid idő alatt Khosszaföld lakosságának nyolcvan százaléka pusztult el, döntő többségében az éhségtől. A "marhamészárlás" néven elhíresült történetben Mhalakaza, a törzs látnoka olyan sikeresen tálalta a közelgő feltámadásról szóló végzetes vízióját, hogy sikerült mindenkit rávennie az immár feleslegessé vált, közel 200 ezres tehéncsorda azonnali levágására és a mezőgazdasági munkák beszüntetésére. Elérkezett a látomásban szereplő nap, ám természetesen semmi sem történt. Kínos hónapok jöttek. A végítélet csakugyan bekövetkezett, csak lassan és rendkívül fájdalmasan...

ITT OLVASHATÓ