HOGYAN LEGYÜNK DIKTÁTOROK EURÓPA KÖZEPÉN? (ONLINE KÖNYV - ELŐSZÓ)

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyokfoldje
2017.11.15.

Európa közepén nem diktátornak születnek a politikusok, hanem azzá válnak, miközben olyan demokratikus értékeket dobnak sutba, amelyeket egykor magukénak vallottak. Miért? Mert a csillagok – számukra kedvező – együttállása miatt megtehetik és mert narcisztikus, ellentmondást nem tűrő személyiségük, oldhatatlan hatalomvágyuk és kapzsiságuk erre készteti őket. Egyeduralomra törésük során igyekeznek elfelejteni mindazt, honnan jöttek és egykoron milyen demokratikus elvekért szálltak harcba és mindent elkövetnek azért, hogy a népüknek se legyenek ezek már fontosak és lehetőleg senki se követelje a „liberális eltévelyedést”. Az új helyzetért azonban nemcsak a diktátori álmokat dédelgető politikusok a felelősek, hiszen egyedül ők is csak nagy nullák és támogatók nélkül maximum a diliházban kötnének ki kényszerzubbonyban, ahol aztán a többi kezeltnek tarthatnának világmegváltó kampánybeszédeket. A történet mindig sokszereplős, a lövészárokban pedig ott vannak azok, akik segítsége nélkül a zsebdiktátorok nem tudnák sem megszerezni a hatalmat, sem pedig megtartani.

A sztori asszisztensei (azaz a rendszer lakájai)

• a kormányra kerülő párt funkcionáriusai, akik erkölcsi elveiket sutba dobva elkötelezettek vezérük mellett. Ők azok, akik a hatalom valamint a soha nem látott anyagi haszon reményében a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül felsorakoznak, csápolnak és korteskednek.
• a képviselők, azaz a parlament nép által megválasztott tagjai, akik nem a választóikat szolgálják, hanem pártjuk urát és parancsolóját – azaz minden további nélkül bármilyen népnyúzást, jogtiprást megszavaznak,
• a választott, illetve kinevezett főméltóságok (köztársasági elnök, parlament elnöke, alkotmánybírók, számvevőszék elnöke, legfőbb ügyész, főbíró, ombudsmanok, stb.), akik elfelejtik, mire esküdtek fel és kiknek az érdekeit kellene képviselniük (azaz kinek az adójából származik a hivatalos fizetésük). Az sem zavarja őket, hogy isten őket úgy segélje abban a tevékenységükben, amely minden ízében ellenkezik azzal, amire a hagyományos európai értékek alapján vállalkoztak.
• az oligarchák (nagyvállalkozók, bankárok, földesurak), akik saját gazdagodásuk érdekében – a legkisebb aggály nélkül – támogatják az antidemokratikus kormányt. Az ő céljuk röviden összefoglalva: hajrá rablógazdálkodás, csak dőljön a lé.
• azok, akik véleményükkel hathatósan befolyásolni tudják a közvéleményt (médiaszakemberek, kamarai és szakszervezeti vezetők, művészek, élsportolók, egyetemi professzorok, stb.) és másokat is arra kényszerítenek írott vagy íratlan hatalmuknál fogva, hogy tűzön-vízen át a vezérhez legyenek lojálisak,
• a sok-sok pitiáner „házmester”, „vérnyugdíjas”, munkahelyi besúgó, a diktátor szavait szajkózó tanár és felkent egyházi személy, akik bárkit bármikor feljelentenek, ha nem a kormány dalát éneklik, illetve azok,
• akik nemzetközi szervezet (pl. Európai Unió) főrangú politikusaiként pénzügyileg támogatják a rezsimet megakadályozva azt, hogy az elhatalmasodó korrupció költségvetési feszültséget (csődhelyzetet) és polgári engedetlenségi mozgalmakat eredményezzen.

Sok-sok, egykori elveikről különböző okból lemondó szereplő segítsége szükséges tehát ahhoz, hogy egy diktátor Közép-Európában diktátor lehessen – ők azok, akikre a vezér bizton számíthat és akik garantálják, hogy a rendszer tartós maradhasson. Erkölcsi aggályaik nincsenek és lépten-nyomon önigazolnak, azaz fennen hangoztatják, ők olyan igazi hazafiak, akik fáradtságot és vért-verítéket nem kímélve a népükért dolgoznak a nap huszonnégy órájában a hét minden napján. A társadalom szempontjából azonban ők csak paraziták, akik a gazdatestet, azaz az adófizetőket gátlástalanul szipolyozzák, és akiktől a nép ilyen vagy olyan okból nem képes megszabadulni. De miért is? A rendszer titka, hogy az apátiába süllyedt tehetetlen pórnép még véletlenül se gyújthassa nagyjaira a parlament épületét...

ITT OLVASHATÓ