HÉTKÖZNAPI TERRORIZMUS

MÉRCE
Szerző: WINKLER ZSUZSANNA
2017.11.29.

Képzeljük el azt a tragikus jelenetet, hogy Párizs, Nizza, és most Egyiptom után Magyarországon is terrortámadás történne. 50 ember azonnal meghalna, 100 megsérülne. Ilyen borzalmas tragédia esetén a kormány és a hatóságok az állampolgárok biztonsága érdekében rögtön intézkednének. Szirénáznának a rohammentők. Azonnal kiszállna a rendőrség, a TEK.

Elkezdenék felderíteni az esetet, hogy kik vettek részt a megszervezésében, felelősségre vonnák az elkövetőket és azokat, akik tudtak róla, de elmulasztottak szólni. A kormány megerősítené a határaink védelmét. Rendkívüli forrásokat kapna a rendőrség és a katonaság. Nagyobb lenne a jelenlétük az utcákon, és képzést kapnának arról, hogyan lehet a merénylőket felismerni, hatékonyan közbeavatkozni.

A sajtó hónapokig erről cikkezne, a családok erről beszélnének otthon. A túlélők és a hozzátartozók ingyenes pszichológiai segítséget kapnának, a barátaik együttéreznének velük, támogatnák őket. Munkahelyük megértéssel viszonyulna a gyógyulással töltött idejükhöz.

Azok a nők, akiket végül megöl a partnerük, nem egy pillanat alatt válnak semmivé. Legtöbbször hosszú évekig tartó bántalmazás és terror előzi meg ezeket a gyilkosságokat.
Ebben az országban minden évben meghal 50 nő, mert megöli a jelenlegi, vagy volt partnere. Nem 100, hanem 200.000 sérültje van éves szinten a párkapcsolatokon belül nők ellen elkövetett erőszaknak.

Amikor terrortámadás áldozatai lesznek emberek, akkor (teljes joggal) elvárjuk a kormánytól és a hatóságoktól az azonnali és hatékony beavatkozást. Ezzel szemben, amikor nőket tömegével gyilkolnak le partnereik, mi történik?

Amikor az áldozatok bántalmazás miatt a rendőrséghez, bírósághoz, gyermekvédelmi intézményekhez fordulnak, gyakran ellenséges környezetbe kerülnek. Megkérdőjelezik a tapasztalataikat, a szavaikat. Néha már a portáson sem jutnak tovább. Az ismerőseik, rokonaik azt mondják nekik, hogy adjanak még egy esélyt, hiszen mindenki követ el hibákat.

A gyámhatóságon és a bíróságokon a gyerekek érdekeit semmibe véve kötelezik őket arra, hogy kapcsolatot tartsanak kínzójukkal. Mindezeket olyan sztereotípiákkal igazolva, hogy “a gyereknek apa kell”. Bele sem gondolnak abba, hogy milyen egy gyereknek, ha az az apa időnként belenyúlkál a bugyijába, vagy alkalomadtán kékre-zöldre veri őt...

ITT OLVASHATÓ