HAZATÉRŐK ÉS KINTMARADÓK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Balázs
2017.11.07.

Talán emlékeztek még Balázs történetére, aki 11, Kanadában töltött év után döntött úgy, hogy visszaköltözik Magyarországra. Miután megírta történetét, rengeteg több érdekes vélemény, hozzászólás, saját tapasztalat érkezett reakcióként a Határátkelő oldalára, úgy gondoltam, ezeket érdemes lenne kiemelni, mert folytatható velük a téma és a beszélgetés. 

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre! (Példaként ajánlom Gabuschka posztját.)

Mielőtt áttérnénk a tapasztalatokra, kicsit idézzük fel Balázs vitaindító posztját (amit teljes egészében itt olvashattok el, ha valaki kíváncsi rá – érdemes egyébként!).

„Az ezredfordulótól kezdődően 11 évet éltem Kanadában. Amikor ez beszélgetések során előjön, az első kérdés, amit ismerős és ismeretlen feltesz, hogy „Miért jöttél haza?”. 

Először csak gondolkodtam hosszú ideig, hogy mit mondjak, mert ez nem egy egyszerű és rövid idő alatt meghozott döntés volt, hogy hazaköltözök. Később azt vettem észre, hogy erre a kérdésre minden beszélgetésnél egy újabb ok és történet jutott eszembe, hogy mi játszott szerepet a döntésemben. Ezeket nem lehetett néhány mondatban elmondani és az érzéseket visszaadni. (...) 

Amikor megérkeztem Kanadába, egyből három csapdába léptem – nem volt még hivatalos lakcímem, így nem tudták hová kiküldeni a Social Security kártyám, ami az egészségbiztosításhoz kellett. 

Mivel még munkám sem volt, így nem akartak lakást kiadni nekem, mert attól féltek, hogy majd nem fizetem – így persze hogy legyen hivatalos lakcímem. 

Elmentem egy bankba, hogy számlát akarok nyitni, ahová majd átutalom a maradék pénzem otthonról, valamint majd ide jön a fizetésem, amint munkát találok – ott azt mondták, mivel nincs munkám és semmilyen kredit történetem, nem nyitnak nekem számlát. Érzelmi hullámvasút volt az első néhány hét. 

A kinti öregek azt mondják, hogy az első öt év elveszik az ember életéből. Gyorsan telik az idő, mire az ember talál egy jó munkát, lakást, autót vesz és elér egy olyan szintre, ahol azt mondja, hogy most már minden rendben van. (...) 

Éltem az életem, utaztam, tanultam, jól éreztem magam. Az első nyolc-kilenc évben eszembe sem jutott, hogy milyen lenne hazaköltözni. De közben történtek dolgok, amik lassan kezdtek összeadódni anélkül, hogy észrevettem volna. (...) 

Próbáltam nem észrevenni a jeleket. Aztán 2011 nyarán kiborultak az összeadódott dolgok. Amikor itthon voltam a szokásos néhány hetes nyaralásomon, már nem volt kedvem visszamenni. Egyik este feküdtem az ágyon és megint az járt a fejemben, hogy mit csinálnék otthon, miből élnék, aztán egyszer csak valahogy azt gondoltam: „Inkább legyek szegény, de boldog.” 

Ekkor tudtam elengedni mindent. Amíg lesz hol lakni és van mit enni, rendben leszek. Más nem számít. Ekkor döntöttem el, hogy hazajövök." (Eddig tartott a részlet Balázs posztjából.) 

Lássuk akkor a reakciókat! 

ITT OLVASHATÓK