Szerző: HaFr
2017.11.01.
A baloldal Ference most találta elérkezettnek az időt arra, hogy kampányba fogjon a külhoni magyaroknak a választási végeredmény szempontjából marginális, érzelmileg viszont annál terheltebb választójogával szemben -- nagyon helyes, mi is lehetne alkalmasabb a "demokratikus ellenzék" nemzetietlenségben való eláztatására, mint ez. Talán, ha legközelebb mindjárt a román határ Szolnokig való kitolását kezdeményezné, még egy kicsit jobban meg tudná tolni a Fideszt.
Gyurcsánytól nem sok építő javaslatot hallottunk még az ország jövőjét illetően, ami nem nagy változás az utóbbi 15 évéhez képest, de azért van különbség aközött, hogy az ember csendes beletörődéssel megreked a saját egoizmusában és hogy a politikai alkotóerő hiányát a -- legalábbis névleges -- ellenfele javára fordítja a politikai rombolással. De, ismét csak, megszokhattuk ezt, hiszen Gyurcsány 2004 óta, amikor megpuccsolta Medgyessyt, aztán -- csak a legemlékezetesebbeket idevéve -- folytatva Őszöddel, a 2006 őszi politikai impotenciájával, majd a két éven át tartó folyamatos lázas "programalkotással" (miközben a kormányzás historikus mélyponton volt az országban, a kétségbeesett stabilizációs manőverek közepette az eladósodás új sebességre kapcsolt és a regionális versenytársaink ráfordultak a máig megtartott előzési pályájukra), majd az MSZP szétszakításával, és azóta Orbán folyamatos legitimálásával kétségtelenül kiérdemelte a legnagyobb pancser nevét a magyar rendszerváltás történetében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.