GYARMATI ANDREA: GYÁSZ - MIT MONDJUNK A GYEREKNEK A HALÁLRÓL? EGY ÓRA AZ ÁGY MELLETT

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2017.11.01.

Egy anyuka sír a rendelőben. Egyedül jött. Kegyetlen időszak előtt áll. A férje negyvenegy éves, nagyon beteg, agydaganata van, rohamosan romlik az állapota. Két gyermekük van, az egyik nyolc-, a másik tízéves. A család már minden lehetséges gyógyítási alternatívát kipróbált, de tudja, nincs remény.

Kérdi az édesanya, hogyan mondja meg a gyerekeknek, mi vár az édesapjukra, mivel vigasztalja őket.

Rettenetesen nehéz kérdés, és mivel nem vagyok pszichológus, abszolút magánemberként reagálok. Ilyen esetekben igyekszem a szívemre hallgatni. Most is megpróbálom összefoglalni, mit tegyen az, aki ne adj’ Isten, ilyen helyzetbe kerül.

Nem tudom, az édesapa milyen állapotban van, de úgy érzem,jó lenne, ha a gyerekek láthatnák még őt.Természetesen minden attól függ, mi az, amit elbírnak.

Megosztok egy másik történetet, ezzel talán érthetőbbé tudom tenni, mit is gondolok.

Ismerős család, orvos édesapa, aki daganatos betegsége utolsó napjait éli. A gyerekek még jóval a felnőttkoron innen. Az édesapa összeszedi magát, és kéri párját, jönne be az egész család egy órára.

– Szép életem volt – mondja az apa, amikor mindenki egybegyűlik. – De most a betegség legyőz, el kell mennem. Szeretném, ha egy órán át, míg el nem fáradok, csupa olyan dologról beszélnénk, amit együtt éltünk át, és örömet okozott.

Nyaralások, közös élmények elevenednek fel, csupa örömteli, szép emlék. Azt mesélik egymásnak, ki-ki a maga történetét, milyen jó is, hogy a sors közös családba terelte őket.

Így búcsúzott el az édesapa, és ennek a szép órának az emlékével mehettek el a gyerekek.

Tudom, az elvesztés fájdalma, a hiány ebben az esetben is ott van, ott volt, de talán kicsit könnyebb lett mindenkinek az elválás.

Azt írja Ranschburg tanár úr:

Amikor a sors úgy hozza, hogy elveszítünk valakit a szeretteink közül, bár felnőttként már vannak tapasztalataink a gyásszal, a halállal kapcsolatban, még minket is kavargó, érthetetlen érzések kerítenek hatalmukba.
A gyerek, és főleg a kisgyerek, amikor először találkozik az elmúlással, természetesen alig érti. Alapjaiban meginog benne a felnőttek mindenhatóságába vetett hit, és félelem, bűntudat, zavar, düh fura keverékét éli meg. Ami embert próbáló helyzet felnőttnek, gyereknek egyaránt...

ITT OLVASHATÓ