Szerző: Határátkelő / Ildikó
2017.11.11.
A legnagyobb határátkelés a saját korlátaink átlépése – írja a mai poszt szerzője, Ildikó, és ebben alighanem igaza van. Ők tavaly döntöttek úgy, hogy megpróbálnak másként hozzáállni az életükhöz, és ehhez még csak el sem kellett költözni Magyarországról. Egy, a blogon talán szokatlan poszt következik...
„Nem nagy dolog, tudom. Legalábbis sokaknak nem. Nekünk mégis az volt, amikor 2016-ban felraktunk egy új szemüveget, másként kezdtünk tekinteni az életünkre.
Úgy döntöttünk, hogy a „csak éljük túl ezt a hónapot is” mentalitás helyett ideje merész célokat kitűznünk, és bamba beletörődés helyett nagy álmokat megvalósítanunk… Buta szamár üzemmódból Szerencsés Szamarakra váltottunk. :)
Mennyire nagy álom egy egyhetes görög nyaralás? Nekünk nagyon. Egy fizetésből, két gyerekkel, bedőlt vállalkozással, devizahitel miatt albérletben lakva… Sokaknak ismerős sztori, ami miatt korábban a Balatonra is csak barátoknál lakva jutottunk el. Tengerparti nyaralás még a legmerészebb álmainkban sem szerepelt.
Innen indult a mi sztorink, ami idén életre hívta a Szerencsés Szamarak blogot is, és ami igazolni látszik azt a sok tanítást, hogy minden a gondolatokon, a gondolkodás módunkon múlik.
Ha érdekelnek a változás lépései, nyomon követheted a történetünket a blogon, most azonban inkább azt szeretném elmesélni, micsoda kaland, mennyire gigantikus élmény tud lenni egy igazából teljesen szimpla nyaralás is, ha életedben először tudod a gyerekeidet külföldre vinni.
2016-ban költözött be az életünkbe az Igazi Nyaralás fogalma. Leírhatatlan az a változás, hogy innentől a bizonytalanság, az örökös aggódás gondolatai helyett csak az járt az eszünkben, hogy mennyire szerencsések vagyunk.
Minden időnket kitöltötte a készülődés, a ráhangolódás. Elkezdtünk információkat, képeket, videókat keresni Rodoszról és Görögországról. Utazásban jártas barátainkat faggattuk, próbáltunk felkészülni mindenre, ami egy utazáshoz szükséges lehet.
Fogalmunk sem volt pl. arról, milyen okmányokkal lehet Görögországba utazni, mit kell és mit lehet a bőröndökbe és a kézitáskákba pakolni, milyen klíma vár ránk kint stb. Szóval egészen az alapoktól kezdtük.
Emlékszel még erre az érzésre? Azt hiszem, én sosem fogom elfelejteni. Az aggódás gondolatait felváltotta a boldogság izgalma, a csodavárás öröme.
Na és az első repülés varázsa! (Igaz, én már repültem néhányszor sok-sok évvel korábban, de ez volt az első KÖZÖS, ami különlegessé tette ezt is.)
Emlékszel még arra a bizsergető, fura érzésre, amikor a check-in pultnál a bőröndök felkerülnek a futószalagra, és eltűnnek a szemed elől? Vagy arra a fura belső remegésre, amikor felmorajlik a gép, és ez az óriási vasdarab gurulni kezd, majd a levegőbe emelkedik?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.