EZERÉVES KIEGYEZÉS. A MOMENTUM HIÁNYZÓ NARRATÍVÁJÁHOZ

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.11.14.

Magyarország sikerei ezer éve a Nyugat és magyar közötti kiegyezésekhez kötődnek. A kudarcos magyar behatolási kísérletek után Szent István koronát kért a pápától -- nem Keletről/Bizánctól, de nem is a német-római császártól, ami a vazallusi viszony elismerése lett volna --, hogy a királyság autonóm maradhasson és megkezdődhessen a Kárpát-medencei hungarus dominancia kiépülése. Az Anjou királyaink és Luxemburgi Zsigmond maguk voltak a nyugati-magyar szövetség megszemélyesítői és uralkodásuk alatt az ország a kontinentális politika kevés legfontosabb tényezőjének egyike volt. IV. Béla a tatárok ellen, a Hunyadiak a török ellen védték az országot és a Nyugatot, hol tevőleges segítséget kapva tőlük, hol ennek a hiánynak az ellenére. A XVI. századtól folyamatosan erősödött a Habsburgok hatása előbb az ország nyugati harmadában -- miközben a török hódoltság és Erdély csak a nyugati protestantizmus és a német ajkú polgárság révén tarthatták a kapcsolatot a civilizációval --, majd a Habsburgok felszabadították az országot és a XVIII. században történelmünk egyik kiemelkedő uralkodóját adták nekünk Mária Terézia személyében. A vele való kiegyezés -- a rendek és az udvar viszonyának kiegyensúlyozottsága -- meghatározta a Habsburgokkal való viszonyunkat a birodalom felbomlásáig, sőt tovább, Ottó haláláig. A reformkor álmainak nagy részét szintén kiegyezés (1867) váltotta be, ahogy kiegyezés volt Kádárral és erre történt kísérlet 1989-ben is: mind a nyugati-magyar tengely mentén. A diákjaink ezer éve Nyugatra mennek tanulni, a kereskedelmünk ezer éve a Nyugathoz köt minket, a civilizációs mintáink nyugatiak, az álmaink nem Moszkvába visznek, hanem Velencébe és Párizsba, a pénzt nem Ankarából küldik a gyerekeink, hanem Londonból. Sok sérelmünk van? Lehet. De ha részben indokoltak is, hasonlítjuk már össze a mérleget a Nyugattal és a Kelettel! Nem nehéz...

ITT OLVASHATÓ