Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2017.11.17.
Már évtizedekkel ezelőtt könyvet írt a menekültválságról, de nem örül, hogy egyre nagyobb a kereslet rá. Janne Teller a saját bőrén tapasztalta, milyen bevándorlónak lenni, irodalmi sikerei előtt pedig az ENSZ politikai tanácsadójaként dolgozott szerte a világban. Híres ifjúsági regényét, a Semmit először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették a dán iskolákban. De vajon tudunk-e tanulni a történelem borzalmaiból? És mit tart generációja legnagyobb szégyenének? Interjú.
Ha háború törne ki Magyarországon, hová mennél? – ezzel a kérdéssel indul egyik könyve, amely még jóval a menekültválság kirobbanása előtt jelent meg. Az EU felbomlott, Magyarország és Ausztria hadban áll, az olvasó pedig belekényszerül a menekültek szemszögébe. 2017-ből visszanézve azt mondanám: nem sikerült az érzékenyítés. Egyetért?
Hatalmas különbség van országok és egyes emberek között is. Európa több részén tényleg ellenséges hangulat uralkodott el a menekültekkel szemben. Például a hazámban, Dániában, vagy Magyarországon is. De itt is vannak rengetegen, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy segítsenek a határra érkező, elcsigázott embereken. Sokan ajánlottak fel ruhát, ételt és pénzadományokat, és olyanokról is tudok, akik még a Földközi tengerre is elmentek, hogy a legégetőbb helyszínen tudjanak segíteni. Tehát szerintem kétirányú mozgás zajlik Európában. Jó lenne persze, ha mindenki elolvasná a könyvem, és megérintené a mondanivalója, de ez túl nagy elvárás lenne. Ha már pár ember elgondolkodik miatta, örülök.
Gondolom, azért voltak különbségek a könyv fogadtatásában.
Elég nagy különbségek. Németországban például egy társadalmi vita alapjává vált a könyv: több mint 120 ezer példány fogyott belőle, színházban is bemutatták, és rendszeresen olvassák iskolákban. Máshol kevésbé épült be a közbeszédbe, de nem is feltétlenül volt ideje rá; Angliában például csak tavaly jelent meg. Mindig az adott ország történetéhez és kultúrájához szabom a történetet, hogy átélhetőbb legyen. A fogadtatás viszont nagyban függ a közhangulattól. Kolumbiában például szerephez jutott a békefolyamatban. Ezzel is próbálták rádöbbenteni az embereket, mennyire fontos lezárni az évtizedek óta húzódó polgárháborút...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.