- SZABADPOLC
Szerző: FELCSUTI PÉTER
2017.11.03.
Dobozi István nagy szakmai igényességgel és kitartással – a rendelkezésre álló fórumok sokaságának felhasználásával – érvel amellett, hogy az euró bevezetése vagy nem bevezetése alapvetően közgazdasági-gazdaságpolitikai természetű döntés (Eurófetisizmus, ÉS, 2017/43., okt. 27.). Ezzel szemben áll az, amit ő mostanában politikai haszonlesésnek lát, ti. hogy az ellenzéki politikai pártok egy része az euró gyors bevezetését sürgetve platformot keres, ahol a regnáló Orbán-rezsimmel szemben „a tagadás szelleme a lábát megvetheti”. Dobozi rosszallja, hogy még tekintélyes közgazdászok is elkövetik ugyanezt a hibát, ti. „amikor a politikai szempontok felülírhatják a gazdasági racionalitást”. Gondolatmenetében részletesen kifejti, miért gondolja gazdasági értelemben korainak Magyarország számára az eurózónához való csatlakozást, amiből számára axiomatikusan következik, hogy ennek politikai felülírása voluntarizmus és értelemszerűen káros az ország számára. Kicsit talán freudi, hogy Dobozi mostani írását Marxszal indítja, mert a dialektikus materializmus valóban hierarchikus kapcsolatot tételez fel az alap (az egyszerűség kedvéért a gazdasági viszonyok) és a felépítmény (röviden a politika) között. Bár nem vagyok elméleti közgazdász, illetve társadalomtudós sem, azt gondolom, Dobozi mindkét vonatkozásban téved.
Először is vegyük a szerinte megkérdőjelezhetetlen gazdasági racionalitást: Dobozi sokszor és kimerítően hivatkozik az Optimális Valuta Övezetek elméletére (OCA) és azokra az előfeltételekre, amelyek megléte szükséges ahhoz, hogy egy ország csatlakozzon egy nála fejlettebb országok által működtetett valutaövezethez. Az OCA-nak valóban óriási irodalma van, konszenzusról azonban nem beszélhetünk. Magának az elmélet megalkotójának is két – egy korai és egy későbbi – álláspontja volt a kérdésben. Az OCA nagyon sokféle, egymással vitatkozó elméletek összessége. Szó sincs arról, hogy akár csak a fő áram képviselői között konszenzus lenne abban a tekintetben, hogy mely feltételek szükségesek, és melyek csak kívánatosak a csatlakozáshoz, illetve hogy melyek azok, amelyek természete endogén, azaz a csatlakozás eredményeként jönnek létre. Nekem úgy tűnik, Dobozi elköveti azt az amúgy mélyen emberi hibát, hogy azokat az érveket és autoritásokat veszi figyelembe és idézi, amelyek, illetve akik az álláspontját alátámasztják, és figyelmen (említésen) kívül hagyja azokat, amelyek, illetve akik vitatkoznak vele. Ha szabad személyes példát említenem (az érvekre természetesen, nem az autoritásokra), egy interjújában idéz tőlem („az euró bűnben fogant”), de nem teszi hozzá, hogy ennek ellenére az euró mielőbbi bevezetését pártolom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.