CSERHALMI GYÖRGY: "ELTAPSOLTUNK HUSZONVALAHÁNY ÉVET"

HVG ONLINE - KULT
Szerző: SZENTGYÖRGYI RITA
2017.11.29.

A Nemzetiben Csörgheő Csuli szerepét próbálja. Harmadéves kaposvári színinövendékeit igazmondásra tanítja. A színházi szakmát felborzoló zaklatási ügyekről az a véleménye, hogy a színek palettáján nem csak a fekete és fehér létezik. A nagybetűs férfi színész egy tragikus veszteség és több műtét után tér vissza. Törzshelyén, a Centrál Kávéházban ültünk le beszélgetni a jelen abszurditásairól, a múlt emlékeiről, a jövő kérdőjeleiről.

hvg.hu: Jó ideje nem állt színpadon. Voltak elvonási tünetei?

Cserhalmi György: Igazából nyáron, a holtszezonban kezdett hiányozni. Amikor már második hónapja feküdtem a klinikán, nem csak a színház hiányzott, hanem bármilyen munka. Legyen az fűnyírás vagy favágás. Eredmény lett volna, ha fel tudok vágni egy fatuskót. Soha nem hittem, hogy ez valaha gondot fog okozni.

hvg.hu: Kényszerű elvonultságában sok minden történt, ami a pályáját közvetlenül vagy közvetve érinti: Makk Károly halála, a Mafilm centenáriuma, kiadták DVD-n Bódy Psychéjének digitálisan felújított változatát, legutóbb pedig rázúdult a színházi világra a zaklatási ügy. Ez mennyire árt, vagy éppen használ a szakmának?

Cs. Gy.: Nagyon árt, mert egy előítélet-sorozat élesedik, ami messze elkerült minket az utóbbi időben. Nem volt tudomásom ezekről az ügyekről, illetve egy esetről éppen az egyik vádló oldaláról, aki „bekéredzkedett” egy friss házasságba harmadiknak. Azt gondolom, annak, aki lebukott, elég nagy büntetés a sorstól, hogy nem csinálhatja többé, amit szeret, még ha nyugdíjas korú emberekről is van szó. Nehezen viselem az általánosítást, a megoldási rohamokat, a tartalom nélküli ötleteléseket, a „csináljunk valami olyat, amit ki lehet tenni a kirakatba, hogy valahogy megússzuk az egészet” jellegű hozzáállást. És még az sem vigasztaló ebben, hogy nem csak a színházi szakmáról, egy elszigetelt magyar jelenségről van szó, hanem mindenfelől bűzlik a hal, globálisan. A múltkor „belecsúsztam” egy telefonálós műsorba, ahol hihetetlenül előítéletes emberek szólaltak meg a színházzal kapcsolatban. Én meg tudom, hogy kik dolgoznak ebben a szakmában; kik azok a nők és férfiak, akik évtizedek óta hihetetlen becsülettel tolják ezt a szakmát...

ITT OLVASHATÓ