BOLDOG LEHET, AKIT KÖRÜLVESZ EGY JÓ CSALÁD

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzEGy
2017.11.29.

Igen, ez igaz. Boldog lehet, akit körülvesz egy jó család. Amihez rögtön hozzá is tehetnénk, hogy ez milyen ritka egyébként is, de főleg idős korban. És nem csak azért, mert az öregedő ember fokozatosan, lassan egyedül marad, ahogy sorban elmennek mellőle, azok, akiket ismert, azok, akiket szeretett, azok, akik fontosnak tartották, hogy közel legyenek őhozzá, azok, akik vele éltek.

Fejlettnek mondott társadalmainkban egyre égetőbb probléma az elöregedés, az idősebb korosztály számarányának és viszonyszámainak a növekedése. A törvényalkotó természetesen elintézi ezt is egy tollvonással, kimondva, hogy amennyiben az idős ember ellátásra szorul, mert betegsége, állapota miatt önmagát ellátni már nem képes, a családja a felmerülő nehézségeket majd megoldja.

Csakhogy egyre több olyan idős beteg fordul meg a mi osztályunkon is, akinek úgymond gyakorlatilag, vagy szó szerint nincs számításba vehető családja.

A szülők, felmenők, nénikék és bácsikák, akik az ő életének részesei voltak már rég eltávoztak. A testvérei, ha még vannak, hasonló csónakban eveznek.

Gyermeke nincs, vagy nincs belföldön, vagy nincs olyan helyzetben, vagy maga sincs olyan állapotban, hogy a beteg ápolását legalább részben meg tudná oldani.

Sokszor a meglévő családtagok egyszerűen nem tudják felvállalni azt a fizikai megterhelést, amit egy lebénult, vagy csonkolt végtagú, vagy más, például csontritkulás, patológiás törések, traumák miatt súlyos mozgásszervi problémákkal (és egyéb, akár járulékos tünetekkel) küzdő, magatehetetlen, vagy az önellátásban nagyobb mérvű segítségre szoruló ember gondozása jelent.

Még többen vannak, akik nem tudnak napközben az önellátásban még segítségre szoruló beteggel maradni. Esetleg azért, mert pont dolgozniuk kell ahhoz, hogy ők maguk megéljenek. És az is előfordul, hogy képtelenek anyagi forrásokat mozgósítani, előteremteni az idős, kiszolgáltatott, súlyos beteg hozzátartozó gondozásához, nem engedhetik meg maguknak, hogy időszakos kisegítő, nappali, éjszakai, folyamatosan rendelkezésre álló, szakképzett és megbízható, ápoló személyzetet fogadjanak. Hiába nyilvánvaló előttük is, hogy egyedül, felügyelet nélkül az önmagát ellátni nem tudó beteg nem hagyható.

Mások előre semmit sem tervezve, akkor kezdenek el a nehézségek testi erőt követelő részén gondolkozni, amikor már a gerincsérv kényszeríti őket megállásra.

Néha már minden erő, az összes ráfordítás és jó szándék együtt is haszontalan - erről itt írtam...

ITT OLVASHATÓ