BESZÖKNI A LEGBOLDOGABB ORSZÁGBA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / TeePolgar
2017.11.17.

A mai történetnek több különlegessége is van számomra. Az egyik, hogy egy olyan országba visz el, ahonnan még nem volt poszt a blog történetében, ez pedig Bhután. A másik, hogy egy rendkívül kalandosnak indult útról szól, ami aztán kissé más lett, mint aminek indult. A harmadik pedig a szerző, TeePolgar fotói, szerintem arról a településről, ahol járt, viszonylag kevés fotó látható (ennek örömére újra életre leheltem a Határátkelő Instagram-oldalát is, kövessétek, nézegessétek ti is!)

A csecsemő is először kúszik, aztán áll fel. Először lép, majd folyamatosan gyalogol. Először csak szoptatva tud táplálkozni, majd gyümölcspüré, és csak aztán a finom oldalas.

Az élet minden táján csak az úgynevezett tanulási görbén keresztül lehet mesterré válni. Senki sem születik tengerészgyalogosnak, vagy a világ leggyorsabb sprinterének. Egy hosszú folyamat útján jut el az ember a teljesítő képességének vagy az álmai elérésének céljához.

Nem gondoltam, hogy valaha is utaznék

Az utazás ugyanígy működik: nem lehet egyből mindenki professzionális hátizsákos (újra)felfedező. Az odavezető út tele van csalódásokkal, elszámolt költségvetéssel, és buktatókkal, melyekről ha tud az ember, ha nem, az egónak köszönhetően úgyis átesik, és végig kell másznia a sárban, és a retekben, hogy ragyoghasson.

A 18. születésnapom előtt nem gondoltam volna, hogy valaha is utaznék. Nem gondoltam volna, hogy valaha is nyelvet tanulnék, mivel egészen addig egy nagy szenvedés volt számomra a nyelvtanulás... őszintén mondva: a tanulás maga volt nagy szenvedés.

Akárhogy is, egy másik cikkben leírom részletesen, hogy mi vezetett ide, de mondhatom, hogy a 23. életévemet töltve már egészen jól ment az 500 forintból utazás naponta, a stoppolás, és az idegeneknél való élés...

ITT OLVASHATÓ