AZ ÚJSÁGÍRÓKAT LELÖVIK, UGYE?

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: ZSEBESI ZSOLT
2017.10.31.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere, Orbán Viktor Magyarországa még nem gyilkolja a firkászokat. Egyelőre megelégednek az újságírás lemészárlásával.

Lelövik, leszúrják, felrobbantják vagy agyonverik. Az elmúlt 10 évben 930 újságíró lett a hivatása áldozata. Csak tavaly 102 tollforgató fizetett az életével azért, mert felbőszítette a hatalmon lévőket, vagy az alvilág vezéreit. Egy évtized alatt a duplájára, 10 százalékra emelkedett a meggyilkolt zsurnaliszták között a nők aránya.

Az UNESCO adatai szerint tehát egyre veszélyesebb a világon firkásznak lenni. A legveszélyesebb Afganisztánban és Mexikóban, ahol 13-13-an, Jemenben 11-en, Irakban 9-en míg Szíriában 8-an haltak bele a hivatásukba egy év alatt. A listán nem szerepel Magyarország, tehát nálunk nem életveszélyes szakma a médiamunkásé. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne káros az egészségre. Főleg a gerinc szenvedi meg a gyors szerkesztőségi irányváltásokat. Az sem tesz jót a pszichének, a lelki egészségnek, amikor a zsurnaliszta rapid tulajdonosváltáskor az utcán találja magát, vagy kilövik alóla a sajtóterméket.

A magyar újságírók nyavalygása nem veszi jól ki magát, ha az említett országokban megölt kollégáikkal vetjük össze a sorsukat. Mert, mit lehet mondani, ha valaki csak azért gyáva és megalkuvó, mert az egzisztenciáját, az állását félti? Nem az életéről, csak a nyomorult havi fizetéséről van szó. Mert arra nehezen hivatkozhat, hogy megalkuvás nélkül, anélkül, hogy engedne a tulajdonos, a politika akaratának, nem gyakorolhatja szeretett hivatását, nem lehet újságíró.

Az elvtelen és újságíróhoz méltatlan viselkedésre nincs magyarázat, mégpedig két okból. Az egyik: más gondolatainak, véleményének és akaratának közvetítése, a klaviatúra szolgai csapkodása nem újságírás, vagyis, aki ilyesmit tesz, és erre panaszkodik, sajnálatra méltó ugyan, de nem zsurnaliszta. A másik: Magyarországon ma még van lehetősége a társadalmi vagy eszmei okokból grafománoknak kiírni a lelkükből, amit nem bírnak magukban tartani. Ebből megélni nem lehet, de egyelőre nem számít életveszélyes tevékenységnek.

Azokat egy külön csoportba kell sorolni, akik az úgynevezett közszolgálati vagy Fidesz-közeli médiában nyomulnak és tudatában vannak, hogy amit csinálnak, annak köze nincs az újságíráshoz. Jó pénzért vagy csak egyszerűen, mert másra nem alkalmasok, készek kiszolgálni a hatalmat, elfogadni a jutalomfalatokat, részt venni politikai lejárató kampányokban, karaktergyilkosságokban, hazug hírek gyártásában és terjesztésében. Mivel ők sem tekinthetők újságíróknak, csak sajnálatot érdemelnek, de könnyeket hullatni értük sem kell...

ITT OLVASHATÓ