- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.11.16.
– Mari néni, maga idegenellenes?
– Jaj, dehogy vagyok én ideges kedveském.
– Nem azt kérdeztük Mari néni. Hanem hogy mi a véleménye az idegenekről?
– Nem szeretem őket.
– Mi a baja velük, Mari néni?
– Nincs nekem velük bajom.
– Akkor miért nem szereti őket?
– Elveszik a munkámat.
– Mi a foglalkozása, Mari néni?
– Nincs nekem foglalkozásom. Nem is volt soha. Odahaza teszek, veszek, amióta az eszemet tudom.
– És most az idegenek tesznek, vesznek a Mari néni házában? Így veszik el a Mari néni munkáját?
– Hát azt én meg honnét tudjam, hogy veszik el! Tessék erről őket kérdezni, ők tudják.
– És még, mi a baj velük Mari néni?
– Nem tisztelik a kultúrámat.
– Ez meg mit jelent, Mari néni?
– Nem tudom. Az az öltönyös ember mondta a tévében.
– Milyen öltönyös ember, Mari néni?
– Faszom ismeri ezeket az öltönymárkákat! Honnét tudjam, milyen öltöny volt rajta?
– Nem az öltöny márkáját kérdeztük, Mari néni. Hanem, hogy ki volt az az ember a tévében?
– Valamilyen Viktor.
– Orbán?
– Nem Orbán. Mondom, hogy Viktor! Lehet, hogy Lajos.
– Kósa?
– Azt nem tudom, hogy kicsoda. Pedig én mindenkit ismerek a faluban. Még a postást is, pedig az csak ritkán jár, hogy a fene esne belé.
– Térjünk vissza az idegenekhez, Mari néni!
– Térjen vissza hozzájuk a rosseb. Akkor lássam megint őket, amikor a hátam közepét.
– Megint? Mari néni, maga már látott idegeneket?
– Ufókat? Hát hogyne láttam volna! Tavaly legalább hatszor elraboltak.
– Mari néni, magát nem Pataky Attilának hívják?
– Na, végre, hogy kitaláltátok! Akarjátok, hogy énekeljek valamit? Igen? Akkor lássam a kezeket! A kezeket! Minden kezet látni akarok! Na, már majdnem jó. Most már kezdhetjük. A KÖR KÖZEPÉN ÁLLOK…
– Jaj, dehogy vagyok én ideges kedveském.
– Nem azt kérdeztük Mari néni. Hanem hogy mi a véleménye az idegenekről?
– Nem szeretem őket.
– Mi a baja velük, Mari néni?
– Nincs nekem velük bajom.
– Akkor miért nem szereti őket?
– Elveszik a munkámat.
– Mi a foglalkozása, Mari néni?
– Nincs nekem foglalkozásom. Nem is volt soha. Odahaza teszek, veszek, amióta az eszemet tudom.
– És most az idegenek tesznek, vesznek a Mari néni házában? Így veszik el a Mari néni munkáját?
– Hát azt én meg honnét tudjam, hogy veszik el! Tessék erről őket kérdezni, ők tudják.
– És még, mi a baj velük Mari néni?
– Nem tisztelik a kultúrámat.
– Ez meg mit jelent, Mari néni?
– Nem tudom. Az az öltönyös ember mondta a tévében.
– Milyen öltönyös ember, Mari néni?
– Faszom ismeri ezeket az öltönymárkákat! Honnét tudjam, milyen öltöny volt rajta?
– Nem az öltöny márkáját kérdeztük, Mari néni. Hanem, hogy ki volt az az ember a tévében?
– Valamilyen Viktor.
– Orbán?
– Nem Orbán. Mondom, hogy Viktor! Lehet, hogy Lajos.
– Kósa?
– Azt nem tudom, hogy kicsoda. Pedig én mindenkit ismerek a faluban. Még a postást is, pedig az csak ritkán jár, hogy a fene esne belé.
– Térjünk vissza az idegenekhez, Mari néni!
– Térjen vissza hozzájuk a rosseb. Akkor lássam megint őket, amikor a hátam közepét.
– Megint? Mari néni, maga már látott idegeneket?
– Ufókat? Hát hogyne láttam volna! Tavaly legalább hatszor elraboltak.
– Mari néni, magát nem Pataky Attilának hívják?
– Na, végre, hogy kitaláltátok! Akarjátok, hogy énekeljek valamit? Igen? Akkor lássam a kezeket! A kezeket! Minden kezet látni akarok! Na, már majdnem jó. Most már kezdhetjük. A KÖR KÖZEPÉN ÁLLOK…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.