Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2017.11.01.
A Fidesz mindig is szeretett a kereszténységről és a kereszténység nevében beszélni. Orbán Viktor épp kedden utalt arra, hogy az ő kormányzása bizony isten kegyelméből való. De amióta a „fenyegető migránsveszély” van a Fidesz-KDNP kommunikációjának a középpontjában, azóta megerősödtek olyan retorikai elemek is, mint a „keresztényüldözés”, melyről nemrégiben kétnapos konferenciát is tartottak. Tavaly szeptember óta keresztényüldözési államtitkárságunk is van, és a kormánypárt(ok?) valamelyik fejese időről időre elejt egy-egy kereszténységgel kapcsolatos mellveregetős mondatot.
A keresztény hit védelme olyan magas fokozaton pörög, hogy a belső felforgatók sem úszhatják meg, ahogy azt maga Ferenc pápa is megtapasztalhatta (volna – ha érdekelné őt, hogy mit áhítatoskodik Semjén miniszterelnök-helyettes úr, vagy mit fröcsög épp Bayer Zsolt).
Az nem meglepő, hogy a folyamatos riogatás szükségelt valami pozitív elemet is, a fenyegetettség sulykolásához kell valami, amit azok a fránya valakik fenyegetnek, amit meg kell védenünk.
A menekültek démonizálásához kell valami angyali is, amit közös erővel védünk, és ez – a kormánypártiak szavai szerint – a kereszténység, a keresztény hagyományunk.
Az viszont már kicsit meglepőbb, hogy a magyar emberek többsége nem töri össze magát, amikor ezeket a hagyományokat éltetni, gyakorolni kell, és saját politikai gondolatai sem túl gyakran egyeznek meg a kereszténység által hirdetett tanokkal. Bár a népszámlálásokon a társadalom tagjainak többsége persze besorolja magát valamilyen felekezethez – kb. a 70 százalék a római katolikushoz például –, de a hétköznapi gyakorlatok szintjén már más a helyzet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.