A SZUVERENITAS FOKOZATAI 2.

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.11.01.

„....a mai Európa politikai ereje a keletiekkel szemben nagyrészt az oszthatatlan állam latin eszméjének köszönhető....” (Ferrero: A római világbirodalom.)

Az előző részben általánosan jellemeztem a szuverenitás lényegét, és kapcsolatát más fogalmakkal. Az alábbiakban pedig arról lesz szó, hogy tulajdonképpen mit is értünk magán a „szuverenitás” fogalmán, más szavakkal a fogalom tartalmát és terjedelmét fogom pontosan megjelölni és elemezni.

A „szuverén” szavunk a francia „souverain”, azaz felség szóból származtatható. Angol megfelelője: „sovereign.” A „souveraineté” szó pedig felségjogot jelent. Ez utóbbi angol megfelelője a „sovereignty” szó, amit szintén felségjogként fordítunk.

A felségjog, vagy ahogyan ma használjuk, a szuverenitás első komolynak tekinthető és sajátos belső logikával rendelkező elméletét az ún. társadalmi szerződés elméletek adták. Ezek az elméletek végeredményben az abszolút monarchia létjogosultságát akarták tudományos formába bújtatva igazolni. Az elmélet a természetjog filozófiára épít, ami ab ovo feltételezi azt, hogy az ember szabadon születik és mindenki az egyenlőség állapotában van. Ezt az idillikus állapotot az töri meg, hogy az emberek között viszálykodás jön létre. Thomas Hobbes ennek okát három tényezőben látja: a versengésben, a bizalmatlanságban és a dicsvágyban. A természeti állapotban így háborús állapot jön létre, aminek a jellemzője mindenki harcol mindenki ellen, azaz: bellum omnium contra omnes. Ezt a hadiállapotot csak úgy lehet feloldani, hogy az alattvalók önként lemondanak a jogaik egy részéről, és azt átszármaztatják az uralkodójának. Más szóvakkal: az alattvalók társadalmi szerződést kötnek az uralkodóval arra nézve, hogy az uralkodó szabadon rendelkezzen az alattvalók jogaival, aminek fejében a szuverén megvédi őket és igazságot szolgáltat. Ez lényegében a társadalmi szerződés elméletének végtelenül leegyszerűsített formulája.

Ennek az elméletnek vannak racionális elemei, hiszen ahhoz, hogy egy politikai rendszert hatékonyan lehessen irányítani, a szuverénnek többlet szabadságjogot kell adni, mivel az egész politikai rendszerre nézve kell rendelkeznie hatáskörrel. A társadalmi szerződés elméletének az a legfőbb hibája, hogy ezt a többlet szabadságjogot primitív módon, a természetben lévő állítólagos egyenlőségből és tökéletes szabadságból vezeti le, a szuverén hatalmát pedig az Isteni felhatalmazással legitimálja. A valóság és a misztikum tragikus összekeverése tehát egy irreális és ténylegesen használhatatlan elmélethez vezet. Érdemes ezt néhány példával alátámasztani:...

ITT OLVASHATÓ