A SZÍNHÁZI RENDEZÉSRŐL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.11.15.

Azért akartam rendező lenni, mert a keresztanyám azt mondta, hogy a színház- és filmrendezők a világ legokosabb, legműveltebb emberei, mert egy rendezőnek egyszerűen mindent kell tudni. Valahol már említettem, a keresztanyámat Bajor Gizinek hívták, és mivel sajnálatosan tisztában vagyok a ténnyel, miszerint ma már a fene sem tudja, ki volt ő, annyit meg kell jegyeznem, hogy a 20. század (sokan úgy vélekedtek, minden idők) legnagyobb színésznője, az akkor még létezett és nevének megfelelő tekintélyt sugárzó Nemzeti Színház tagja.

Ez azért szép feladat, nem? Nem a legegyszerűbben elérhető cél a legműveltebbnek lenni, aki egyszerűen mindent tud. Mindenesetre nekiveselkedtem. És még mindig nem adtam fel, bár már jóideje sejtem (és ahogy múlik az idő, mind bizonyosabban tudom), hogy a dolog reménytelen. Minthogy minél több ismeretre teszek szert, annál világosabban látom, milyen szánalmas és kilátástalan magamat okosnak és műveltnek gondolni. De mondom, nem adom fel.

Már csak azért sem, mert a szakma már rég feladta. Sőt, valószínűleg el sem jutott hozzájuk, milyennek kellene lenniük. Az hosszú, érdektelen és nem is ide tartozik, miért menekültem el végül a rendezői pályáról (rádiórendező is csak azért lettem, mert a Rádió főrendezője több kollégájával együtt úgy döntött, ne dumáljak én bele folyton az ő dolgukba - mint dramaturgjuk -, hanem csináljam meg magam). Mindenesetre nekem már a kortársaim is gyanúsak voltak. Hogy nekik talán senki nem szólt, miszerint az ő foglalkozásukkal kötelező, de legalábbis illik nagyon olvasottnak és tájékozottnak lenni. 

Hogy egy színdarab kapcsán majd sokmindent fognak kérdezni tőlük, és egy színésznek nem lehet azt válaszolni, nem tudom. Mellébeszélni meg különösen nem lehet, azt a színész azonnal észreveszi, és a még meg sem szerzett tekintély örökre a lehetetlenség homályába süllyed. Aztán ahogy múlt az idő, mind kellemetlenebb dolgokat vettem észre, olyan tudatlanságból fakadó hibákat, amiket a mi mestereink soha nem követtek volna el. Vajon Nádasdy Kálmán látta ezt? És ha igen, mit szólt? Vissza lehet venni egy diplomát?...

ITT OLVASHATÓ