Szerző: PROF. DR. LAKATOS GYULA
2017.11.02.
Az egyiket az első kormányzása idején, amikor 2001–02-ben megduplázta a minimálbért.
A másikat a második kormányzása idején, 2011–12-ben az egykulcsos adó bevezetésével.
Ez két egymással ellentétes hatású intézkedés volt, a gazdasági kormányzat részeg rángatása. A minimálbérek „feltolása” összenyomta a vállalati bérskálákat, lerontotta az ösztönzési rendszert és károsan érintette a foglalkoztatást. Az alacsony termelékenységű szektorokban, a tőkeszegény vállalkozásoknál munkahelyek sokasága szűnt meg az intézkedést követően.
A költségvetési szempontokra figyelő bérkaptafa hozzájárult egyes országrészek elszegényedéséhez.
A torzulást némileg korrigálta a 2002–06. év közötti bérkiáramlás, amikor szocialista kormány alatt 30%-kal nőttek a reáljövedelmek.
Majd jöttek a költségvetési megszorítások, a 2008. évi válság, amire igen rossz válasz volt 2011-ben az egykulcsos adó bevezetése.
Az átlag felett keresőket preferálta, egy olyan időszakban, amikor éppen a közepes és az alacsony béreket kellett volna rendezni. Közben újabb kihívás jelent meg a közmunkás réteg megnövekedésével. Még inkább a munkaerő kivándorlásával.
A Fidesz–KDNP kormány nehezen megbocsátható „bűne”az egykulcsos adó bevezetése.
A társadalmi szolidaritást háttérbe szorító durva intézkedésnek a pusztító társadalmi hatását még sem a közgazdaságtan, sem a szociológia nem tárta fel.
Két következményét látjuk makroszinten: az egyik az elszegényedés, a másik pedig az egyenlőtlenségek növekedése. Rejtve maradt viszont, hogy egyes ágazatok, térségek, társadalmi csoportok milyen hátrányokat szenvedtek el, hogyan romlott a versenyképességük és miként veszítették el az életben maradás esélyét négy év alatt.
A népbutítás volt a kormány „gazdaságpolitikája”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.