Szerző: Határátkelő
2017.11.14.
„Kisfiúként volt egy álmom... Vágytam rá, hogy felnőttként sikeres, és megbecsült ember legyek! Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. :)
Próbáltam szorgalommal, odaadással, alázattal felépíteni egy világot, amihez erőn felül teljesítve megteremtettem az alapokat és már-már révbe is értem volna, ha az a fránya volna nem volna. De ott volt, ahogy én is Magyarországon.
Nem, ne érts félre, nem a hazámat okolom a „bukásomért”, hanem a rendszert, ami nem támogatja az önálló gondolatokkal, tenni akarással megáldott embereket!
Hogy miként is kezdődött? 2003-ban lettem vállalkozó. Először egy cukrász barátom ötletét meglovagolva nyitottunk közösen egy kávézós, teázós cukrászdát.
Majd mivel ez nem hozott elég bevételt, és túl macerás volt a nagy távolság miatt, ezért 2004-ben átvettem a tulajdonhányadát, és elkezdtem egy osztrák céggel összedolgozni, mint autószereléssel, villamossággal foglalkozó vállalkozó. Amcsi vasak javítása, átalakítása volt a feladat.
Szépen alakultak a dolgok, szebben, mint ahogy az ember álmodni merte volna. Ezen fellelkesülve úgy döntöttem, hogy lépek egy nagyot, vettem egy szép nagy műhelyt 2008 őszén. Felkészülten, forint alapon, ami már a kezdeteknél is jóval nagyobb terheket pakolt a vállamra! Pont ,,jókor”. :(
Nem kellett sokat várni, és beköszöntött a VÁLSÁG! Leálltak a már folyamatban lévő projektek, mindenki utolsó kattanásig húzta a kéziféket. Nem gond - gondoltam naivan -, van megtakarításom, abból átvészelem, amíg visszakerül minden a normális kerékvágásba.
Másfél évig húztam, és toltam bele a pénzt, várva a változást, de az csak nem akart jönni. Az APEH viszont rákapcsolt, és mivel egyre kevesebben lettünk, ők meg egyre többen, ezért napi szinten kaptam az ilyen-olyan felszólításokat, tetemes büntetésekkel megspékelve nagyobb részt vélt, mint valós indokok alapján..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.