Szerző: SZELESTEY
2017.11.17.
- Az EU-nak meg kell barátkoznia azzal, hogy egy ideig nacionalistákkal lakik társbérletben
- Orbán és Kurz puszipajtások, vagy nem is?
New York Times
A lengyel vezetők veszedelmes szellemet engedtek ki a palackból, és aki tudni akarja, merre tart az ország, az nézze meg a felvételeket a szombati, varsói szélsőséges tüntetésről. A felvonulók a “fehér hatalom” jelképeit vitték, azt kiabálták: “Sieg Heil!”, “Ku Klux Klan”. Ezek a jelenetek nem csupán a lengyel liberális demokráciát, hanem az EU stabilitását és jólétét is fenyegetik. Ez a véleménye a világhírű lengyel történésznek, Jan T. Grossnak, akit a jedwabnei antiszemita mészárlásról írott könyvéért a mai Lengyelország ki akar átkozni. A Princetoni Egyetem tanára úgy gondolja, hogy a fasizmus újraélédésének vagyunk tanúi. Ám ez cseppet sem meglepő, amióta a Jog és Igazságosság van hatalmon. Mellesleg a párt elnevezését orwellinek tartja, hiszen a PiS folyamatosan megszegi a törvényt, az alkotmányos előírásokat és azon van, hogy ellenőrzése alá vonja a bíróságokat. Lépésről lépésre lebontja a parlamenti demokráciát, hogy eltakarítson mindent Kaczynski személyes hatalmának útjából.
A nyerő téma a migráció volt, a köztévé is csak ezt szajkózza. Mármint, hogy főleg a muzulmán menekültek a lengyel életmódot, az ország identitását veszélyeztetik, meg hogy félteni kell a szuverenitást az uniótól. Továbbá hogy Lengyelország a kereszténység, a keresztény Európa védőbástyája. A szombati demonstrációval egyidőben Kaczynski arról beszélt, hogy a lengyeleknek saját magától kell megmenteniük a “beteg Európát”. A mai, agresszív idegengyűlölet eredetileg a zsidók ellen irányult a nacionalisták részéről. A 2. világháború 6 millió zsidó áldozatának a fele lengyel volt, és további kétmillió lengyel vesztette életét a német megszállás során. Hány halott kell még, hogy a vezetők megtanulják: a szó és az eszme képes ölni?
FT
Az unió jelenleg két kihívással szembesül: miként reagáljon, amikor egykori szocialista országok a liberális demokráciától a tekintélyelvű nacionalizmus felé fordulnak, illetve miként kapjon új erőre, de anélkül, hogy a vezető német szerep elfogadhatatlan hegemóniába csapjon át? Ami az előbbit illeti, Keleten az orosz revansizmust és az újjáéledő magyar és lengyel nacionalizmust látni, vagyis a történelem bosszúszomjasan tér vissza. De a kérdés a régi: mi lesz itt, európai Németország, vagy német Európa? Varsóban két éve kérlelhetetlenül nacionalista kormány van hatalmon. Lebontja a nyílt társadalmat, a jövőtől a múlt felé fordult. Az unió nem tudta megakadályozni, hogy Kaczynski ne ássa alá a bíróságok és a sajtó függetlenségét. A nacionalizmusnak mindig ellenségre van szüksége, és ha éppen Putyin nincs kéznél, akkor Varsó Németországra osztja ezt a szerepet. Most pl. a „nemzeti méltóság” nevében előszedte a történelmi kártérítés ügyét. Azon kívül a nacionalizmus könnyen sodródik idegengyűlöletbe. Az eredményt látni lehetett a szombati tömegfelvonuláson, amelyet fasiszta gonosztevők uraltak.
De a PiS mellett ott van Orbán Viktor is, aki elsőként ítélte el, amiért Nyugat-Európa ragaszkodik a liberális demokráciához. Hatalmát a fékek és ellensúlyok lebontásával terjesztette ki. Mind Kaczynski, mind a magyar vezető a menekültválság örvén igyekszik tekintélyuralmi pályára állítani Csehországot és Szlovákiát. Nyugati fővárosokban már hangosan mondogatják, hogy történelmi hiba volt az unió keleti bővítése. Magyarországon nemigen van olyan közberuházás, amelyet részben ne az EU finanszírozna. Ugyanez igaz Lengyelországra is. A magyar és a lengyel vezetés mégis gúnyolódik az unió demokratikus és jogállami elkötelezettségén.
Válaszként Brüsszelben, Párizsban és Berlinben az fogalmazódik meg, hogy el kell zárni a pénzcsapot olyan kormányok esetében, amelyek elfojtják az ellenzéket, szembemennek az Európai Bíróság ítéletével, és nem hajlandók megosztani a migránsválság terheit. Csakhogy aligha ez a megoldás, mert lehet, hogy a két ország hajlandó megfizetni az illiberalizmus árát. Azon kívül ha nem vették volna fel őket az EU-ba, akkor az káoszhoz vezetett volna és Oroszország oldalára állította volna mindkettőt. Most ugyanez a veszély áll fenn, ha kitolják őket a partvonalra. Ezért az uniónak valószínűleg meg kell tanulnia, hogy egy darabig nacionalistákkal éljen együtt. A németek kapcsán pedig az lehet mondani, hogy a brit távozás után alighanem még dominánsabbnak látszanak, mint jelenleg. Épp ezért fontos, hogy igazi partnerség legyen Berlin és Párizs között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.