A LÉLEK KIÜRESEDÉSE

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: RÓNAY LÁSZLÓ
2017.11.25. 

„Az oktatásügyben minden rendben van” – halljuk egy mérnökember helyzetjelentését. Kérdés, mit ért renden. Katonás fegyelmet, vezényszóra ugrándozást, utasítások alázatos teljesítését, vagy hagy-e szerepet az alkotóerőnek, a hivatásból eredő jobbító szándéknak, a személyiség megnyilatkozásának.

"Nem sokaság, hanem lélek"

Érdemes elgondolkodni, vajon maradt-e szerepe, súlya a léleknek az ifjúság nevelésében. Jelek szerint a nevezetes kerekasztal körül ülők számára a számok sokkal fontosabbak. A „lélek” fogalma számtalan jelentést hordoz, egyebek között azt a készséget is, amelyet a miniszterelnök így fogalmazott meg: merjünk nagyot álmodni! Valóban ez volna a nemzet jövőjének alakításában az egyik, ha nem a legfontosabb szempont.

A magyar kultúra múltjában számtalan „nagy álmodó” igyekezett felemelni, gazdagítani a nemzetet. Hadd utaljak például a manapság gyakran emlegetett Klebelsberg Kunóra, akit annak idején megvetően száműztek a nemzeti pantheonból a kultúrfölény gondolata miatt, amelyet tetteivel is igyekezett megvalósítani. Klebelsberg egyetemeket alapított és fejlesztett, tudta, hogy képzett, erős értelmiség híján a nemes célok megvalósíthatatlanok. Megszervezte a külföldön működő magyar intézetek hálózatát, hogy a tehetséges fiataloknak lehetősége legyen ismereteik gyarapítására, s kialakuljanak azok a szigetek, amelyek az adott országban figyelmet és tiszteletet keltenek a Trianonban eltaposott nemzet ügye iránt. Gondja volt az oktatás korszerűsítésére, egyebek mellett a humán kultúra terjesztésére. Jól ismerte a magyar történelem és irodalom mozgósító erejét, hitt abban, hogy itt van az a föld, amelyet művelnünk kell, s amely majd hantjával eltakar. Kiváló szellemek sora bővítette ismereteit külországi egyetemeken, s majdnem mind visszatértek, eszük ágában sem volt kint maradni. A nagy exodust, melyről József Attila is írt, a gazdasági válság és nem a szellem erőszakos egyoldalúsága okozta. „Klebi”, ahogy kortársai nevezték, a magyar romantikusok egyenesági örököse volt, aki egy századdal később is bizonyította, hogy törekvésük és hitük fölött nem járt el az idő, még ha a vesztett világháború súlyos válságot hozott is.

Nehéz szabadulni attól az érzésünktől, hogy a csodatevő lélek legnemesebb építő tulajdonságait az oktatás- és nevelésügy reformerei elhanyagolják, s ennek is tulajdonítható, hogy tehetséges fiatalok ármádiája hagyja el szülőhazáját, s választja azt a sorsot, amelyet Márai oly megrendítően írt le Halotti beszédében. Kit tanítanak meg manapság, hogy rácsodálkozzék a Mikó utca gesztenyefáira, mind a hétre? A fa megmunkálásra váró anyag, nem a természet egyik csodája, amely gondolatokra ösztönöz. El-elnézem a szárszói gesztenyefát a kertben, mely már akkor enyhülést kínált a forró nyarakon, amikor nagyanyám háromnegyed évszázaddal ezelőtt megvásárolta a nyaralót. A földbe ereszti gyökereit, jobbító szándékú őseim emlékezetét őrzi rendületlen szívóssággal. A fa - történelem. És miközben árnyékába ülhetek, azon merengek, figyelünk-e a múltra, vagy csak a tünékeny, haszonnal kecsegtető jelen érdekel. Védik-e a múltat a „kerekasztal lovagjai”? Tudják és tudatosítják-e, hogy a múlt értékeinek ismerete nélkül a magyarság legszebb hagyományairól, legnemesebb értékeiről sem alkothatunk fogalmat? Miközben elszánt reformerek azon munkálkodnak, hogy minél több tilalomfát üssenek le, nem mulasztanak-e el Berzsenyi intelmére gondolni: "szabad nép tesz csuda dolgokat"? S kik lehetnek a „szabad nép” nevelői, ha nem a szabad pedagógusok, akiket nem vernek bilincsbe az előírások?...

ITT OLVASHATÓ