A LEHETETLEN AKARÁSA

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: VÉGH KÁROLY
2017.11.07.

Amikor egy új eszméből, elméletből levezetett, csinált hiedelmekkel létrehozott csoportérzés, összetartozás-érzés megszakad és már addigi hívei sem tekintik a létező világ alternatívájának, akkor ki kell mondani, hogy ez az eszme, elmélet: utópia, a lehetetlen akarása.

“Az ember kulturális evolúciójában kiemelkedően fontos szerepet játszottak a hiedelmek. … A közösségről szóló hiedelmekkel helyezzük el a közösségünket és benne magunkat a világban, … Hiedelmek alapozzák meg a szociális szerepeket, … Hiedelmek nélkül az embercsoportok szétestek volna. … A közösséghez tartozás vélelme is hiedelem. A nyelv legfontosabb funkciója éppen a közös hiedelmek kialakítása és folyamatos megújításuk. Közös hiedelmek nélkül nincsen közös cselekvés, …” (Csányi Vilmos: A hiedelmek logikája, Népszabadság, 2007. február 18.)

A társadalmi osztályok egyenlőségének hiedelme (melynek forrása a kizsákmányolók hatalmának forradalmi megdöntésével elérendő proletárdiktatúra és az osztály nélküli társadalom elmélete volt) milliók csoportérzésévé, összetartozás-érzésévé vált, amely hozzávetőlegesen a Bad Godesberg-i program megalkotásáig tartotta magát. Akkorra vált nyilvánvalóvá, hogy miközben a kapitalista gazdaság rohant előre (változott a valóság), a dolgozók, munkások, parasztok, már biztosan nem mennek neki sarlóval, kalapáccsal a hatalomnak, sokukban kihűlt a társadalmi osztályok egyenlőségének hiedelme, számosan jobboldali pártokra (az elmélet szerint a kizsákmányoló hatalom képviselőire) szavaztak. Nem a „kizsákmányoló ellenfél” győzött, az csak ment előre a maga ritmusában, hanem menet közben kihűlt a „csinált” hiedelmekkel létrehozott csoportérzés, összetartozás-érzés.

1959-ben Németország Szociáldemokrata Pártja, majd hatására sok más, egykor antikapitalista párt lemondott a kapitalizmus megdöntésének kísérletéről, az osztályharcról, elhatárolódott a marxizmustól és a kapitalizmuson belüli egyenlősítő hiedelmet (melynek forrása a demokratikus szocializmus programja volt) kezelte, fordította át milliók csoportérzésévé, összetartozás-érzésévé. A már polgári baloldali pártok próbálkozása azért erőtlenedett el, derült ki, hogy milliók, akik addig hordozták a hiedelmet, átszavaztak jobboldali, sőt rasszista pártokra is, mert Clinton, Blair, Schröder, Gyurcsány, Hollande, Obama kormányzása ugyanúgy széthúzta a mezőnyt, ugyanolyan tempóban növelte a vagyoni egyenlőtlenséget, mint Pinochet, Reagan, W. Bush, Thatcher, Kohl, Orbán, Merkel kormányzása. A közös pont a neoliberálisnak nevezett gazdaságpolitika volt, a baloldal, mintha jobboldal lett volna, az agresszív, rohanó, globális kapitalizmust építette. Megint nem a „kizsákmányoló ellenfél” győzött, az csak ment előre a maga ritmusában, hanem a baloldali vezetők avultatták el a saját hiedelmeiket, a saját gyakorlatukkal, ezért véglegesen.

A polgári baloldal „felzárkózása” a polgári jobboldal sok képviselőjéhez (lásd. pl. a liberális demokrácia hívét, a toleráns, „keresztény-liberális” Merkelt) a polgári gyökerű, emberi jogi ideológiai alapra helyezkedve, a kisebbségekben a védelem hiedelmét táplálja, de egyre kevésbé bír ellentartani a többséget védő hiedelmek kezelőinek, akik könnyű prédát, mert kiváló ellenségképet látnak benne.

A polgári jobboldalból kiszakadó, a polgári baloldalt és a polgári jobboldalt egyként lekezelő büszke illiberálisoknak (akik szerint a többség mindent visz, a stabilitás érdekében a vesztes politikai kisebbség jogait korlátozni kell, tehát a liberális demokráciát le kell bontani, és Trump nagy elnök) kapóra jött, hogy a polgári baloldal és a polgári jobboldal felkarolta a nyitott társadalom eszméjét, amely szerint a toleráns-plurális vitatkozó társadalom meghaladja a hiedelmek kialakult, kornak megfelelő rendszerét, már nem az „ósdi” hiedelmek kezelése épít ki csoportérzést, összetartozás-érzést, hanem racionális érvelés hatására az alkotmány kisugárzó ereje, amit mindenki befogad.

Őszintén, mondj ettől szebbet! – talán még az örök élet...

ITT OLVASHATÓ