Szerző: Nők Lapja / Jónap Rita
2017.11.21.
1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?
A „silózás”. Pontosabban az a régi délután, amikor ötéves óvodásként vezethettem apám platós IFA-ját a mezőn. Azt hiszem, akkor még az angyalok is nevettek, legalábbis én így éreztem. Földöntúli volt, ahogy harminccal „száguldottam” a szegvári határban. Igaz, ha „nagyon” nyomtam a gázt, túl mélyen voltam, és nem láttam ki az ablakon.
2. Ki volt élete első szerelme?
Nekem is sokféle első van, ahogy mindenkinek. Első olyan, akiért hiába epekedtem, első olyan, akit én sebeztem meg. Vagy az első olyan, aki mellett kitartottam. Olyan gonosz a memória, hogy mindig annak a képe van leginkább bennünk, aki sehogyan sem viszonozta az érzéseinket. De ez akkor sem igazságos, szóval az én igazi elsőm egy mindszenti lány volt.
3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene/kellett volna?
Anyukámat szerencsére még megkérdezhetem, és meg is szoktam, ha érdekel vagy bánt valami. Nem állítom, hogy mindig olyan hangulatban vagyunk, de ha úgy alakul, bármit megkérdezhetek tőle. Nincsenek tabuk. Apám egyszer elolvasta egy drámámat, és mondani akart róla valamit. De haragudtam rá, és nem hallgattam meg. Ha a Jóisten megengedné, megkérdezném, mit akart mondani.
4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?
Sok jó leckét kaptam, amikor a Nők Lapjában dolgoztam, főállásban, mint vezetőszerkesztő. Nagyon hasznos két év volt, kiderült, hogy nem elég magamra vállalnom egy hibát, és ezzel a gesztussal együtt azonnal meg is bocsátani magamnak. Mert ez így csak egyszerű hősködés. A hiba attól még valakinek fájdalmat, keserűséget okoz...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.