VISSZALÉPÉS LENNE HAZAKÖLTÖZNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Attila
2017.10.26.

Attila és családja tíz éve költözött Ausztriába, nem is olyan messze a határtól, de ma már elképzelni sem tudják, hogy visszaköltözzenek Magyarországra. Azok alapján, amiket leírt, és ahogyan érzik magukat a szomszédban, ez tulajdonképpen nem is olyan nagy csoda.

„Tíz éve élek Ausztriában, családdal, Bécs mellett lakunk, Klosterneuburgban. Két gyerekünk van, egy 12 éves lány és egy 4 éves fiú. Én az informatikában dolgozom, egy regionális menedzseri állásba jöttem ki anno egy ismert német informatikai nagyvállalathoz.

Eltekintve a kezdeti nehézségektől, nem voltak és nincsenek beilleszkedési problémáink. Én már tudtam németül, amikor kijöttünk, a feleségem itt tanult meg a nulláról.

A lányunk perfekt beszéli a nyelvet, akcentus nélkül, úgy, mint a helyiek. A fiúnk is jól beszél, bár nyilván 4 évesen még nem lehet perfekt tudásról beszélni, de már most látszik, hogy nem lesznek nyelvi problémái.

Öt éve saját informatikai és vállalati tanácsadó céget alapítottam, és sikeresen viszem. Megbízásom több van, mint amennyit el tudunk látni. Vállalati stratégiai tanácsadással, informatikai tanácsadással és projektvezetéssel foglalkozunk.

Nem téma, ki honnan jött

Én nem panaszkodom, soha nem volt problémám azzal, hogy elfogadjanak, mint például külsős tanácsadót, vagy projektvezetőt. Az informatikai cégeknél itt Ausztriában teljesen normális, hogy leülünk egy meetingre, és jelen van 5-6 náció, mindenféle, osztrák, német, magyar, cseh, szlovák, indiai, román, stb.

Itt egyszerűen nem téma, ki honnan jött. Az itteni IT-cégek hozzá vannak szokva, hogy ma már csak nemzetközi csapattal lehet a cégeket felépíteni, csak osztrák munkaerővel egyszerűen lehetetlen.

Sőt, a sikeres IT-cégek kifejezetten törekszenek arra, hogy nemzetközi csapatuk legyen, mert ahány nemzet, annyiféle látás- és gondolkodásmód lesz jelen a cégben, ami egy hatékony és versenyképes csapathoz vezet.

Ezt nekünk magyaroknak még tanulnunk kell. Ezt az otthoni ismerőseim, barátaim általában nem hiszik el, nem értik, nem élik meg. Szomorú látni, hogy ehhez képest Magyarországon a kormány propagandája mennyire menekültellenes, stb.

Az meg egyenesen katasztrofális, amit mi, magyarok gondolunk magunkról, hogy mi okosabbak, ravaszabbak vagyunk a többi népnél, divat és sikk minden körülöttünk élő nemzetet lenézni és tőlünk „bénábbnak” tartani, stb. Erre semmi okunk nincs.

Meg hogy a magyarok már mennyi Nobel-díjat kaptak, mennyi mindent feltaláltak… igen. Ez igaz. Ugyanígy a többi nemzet fiai-lányai is. Úgy tűnik, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy állandóan vállon veregessük saját magunkat, hogy „jól van, ügyesek és okosak vagyunk mi, nincs semmi baj”. Vagy ilyesmi. Itt generációk választanak el minket a nyugattól. Nem csak ebben.

Elnézést, kicsit eltértem a tárgytól...

ITT OLVASHATÓ