Szerző: BOTOS BETTINA
2017.10.23.
Szokták mondani, hogy Los Angelesben sosem tudhatod hol, mikor, melyik hírességbe botlasz bele… Bár Dr. Martin Miklós nem számít egy itteni tipikus „celebnek”, az egykori vízipólós kétségkívül ikonikus alakja a magyar vízilabda-történelemnek. A vele való első, véletlen találkozást egy amerikai ismerősömnek köszönhetem, és többre értékelem, mint ha egy hollywoodi hírességgel futottam volna össze… Évek óta tartó ismeretségünk ellenére is, mindig nagy izgalommal várom a vele való együttléteket. Visszaemlékezéseinek, a háza falán látható sok-sok korabeli fényképnek, ereklyének, a polcokon tornyosuló könyveknek köszönhetően mindannyiszor egy számomra meg nem élt történelmi korszakba, egy csak elbeszélésekből hallott és filmeken látott világba kaphatok betekintést.
Dr. Martin Miklós a nagy presztízsű USC és Princeton egyetemek egykori ösztöndíjasa, tanára, francia nyelvész professzor és művészettörténész, az 1952-es és 1956-os ötkarikás játékok magyar vízilabdacsapatában játszott.
A többszörös európai és olimpiai bajnok már hatvan éve él az Egyesült Államokban, ugyanis, az 1956-os, Melbourne-i Olimpia után, nem tért vissza Magyarországra. A mai napig is az uszoda és a sport megszállottja és aktív művelője. Személyében egy rendkívül sokoldalú, életvidám, kockázatokat is bőven vállaló embert ismertem meg, akiben még mindig ott bujkál a “fenegyerekség” vagy „zsiványság” huncut bája, és az ellenállhatatlan humorérzék. Még mindig, a nyolcvanas éveit taposva is naponta úszik egy órát az egyetem uszodájában… Hétvégenként vidéki házát alakítgatja vagy épp új házat épít… Rajongással beszél a francia irodalomról, a Los Angeles-i háza falára kifüggesztett festményeiről, mindeközben irigylésre méltó derű és életigenlés sugárzik róla, valahányszor találkozunk.
A híres-hírhedt „melbourne-i vérfürdőt” és az akkori eseményeket személyesen is átélő olimpikon vízilabdázó élete az 56-os olimpiai játékok után teljes fordulatot vett…
Az emlékei alapján, milyen volt közelről megélni az 56-os eseményeket? Épp a Melbourne-i Olimpiára készült akkor a magyar vízilabda válogatott…
A svábhegyi Vörös Csillag Szállóban voltunk elszállásolva az Olimpia előtti edzőtáborban. A forradalom hírére, a távoli lövések hallatára lementem a városba, hogy ellenőrizzem, a családommal minden rendben van-e. Az aggódás mellett is nagyon bizakodóak voltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.