Szerző: PuPu
2017.10.19.
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.
Aztán vagy megkapja, vagy nem, sok mindentől függ - közöttük első a tehetség, de lehetnek éppen más szempontok is.
Azt szokták mondani, hogy a tehetség eget kér, de az is eget kér, akinél ez hiánycikk, aztán ki ezzel, ki azzal pótolja hiányosságait.
Van, aki személyes adottságait használja, van, aki dolgozik vadul, de a művészeti szakmákban ez kevés, a kistehetségű delikvensből a sok munka sem csinál szobrászt, legfeljebb ügyes kőfaragót.
A megkeseredett emberek aztán bosszút állnak a világon, a kisemberek a nagyokon és az első adandó alkalmat kihasználva magyarázatot találnak saját sorsukra.
A magyarázat egyetlen bekezdése sem tartalmazza a "nem voltam eléggé tehetséges" szófordulatot...
Nem szeretem a húsz év utáni igazlátókat, még akkor sem, ha esetleg igazuk lenne.
Nem szeretem őket, mert ott bújkál bennem a gondolat, hogy bizonyára azon morfondíroznak, hogy mi lett volna, ha megpuszilják a Nagyhatalmú Főrendező kukacát, lehet, ma ők lennének Jászai Mari vagy Blaha Lujza.
De az is lehet, hogy a puszi elmaradása csak a meghökkenés műve volt - nem volt idő alaposan átgondolni a dolgot, ez okozhatta a balesetet.
Tulajdonképpen egy férfi és egy nő között annyi minden dolog megeshet, és aki meg tudja nekem mondani, hogy húsz évvel ezelőtt egy nő milyen előzmények után és milyen reményekkel szállt be egy neves és a szakmában hatalommal bíró ember autójába, az valószínűleg hazudik.
Lehet, előtte ivott kicsit, lehet, bolondozott kicsit, kacérkodott a kocsi tulajdonosával, de meghökkent az elé táruló látványtól, és tiltakozott.
Olyan ez kicsit, mint amikor egy nő felmegy egy férfi lakására - ha a nő női mivoltában teszi ezt, lehet, hogy nem fekszik le, de határozottan megsértődik, ha még csak kísérlet sem történik megpocsékolására...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.