Szerző: HONT ANDRÁS
2017.10.05.
Botka László el van vetve. A szegedi polgármester az elmúlt kilenc hónapban újra és újra elmérte saját erejét, pártja hitelét. Nem maradt neki más sikerélmény, mint ideig-óráig uralni visszalépésének okát. Sietnie kell haza, hogy városát legalább megőrizhesse. De mit őrizhet meg a baloldal a 2018-as választási esélyeiből, miközben már a túlélés a tét?
Ezen gondolkodott el Hont András.
Kezdjük az elején.
Az MSZP alighanem kuka – bár egy választást még túlélhet.
A nagyon-nagyon kevés, szóba jöhető miniszterelnök-jelölt közül egyet sikerült végérvényesen leamortizálni. Ugyanakkor önmagában ennek a helyzetnek nincs egyértelmű haszonélvezője a párton belül és azon túl, hiszen egyaránt erősíti a gyurcsányista és az antigyurcsányista erőket, és ezzel megszilárdítja a feloldhatatlan ellentmondások egyikét. Mindeközben az ellenzék elvi, személyi, szerkezeti és infrastrukturális gondjai közül egyet sem oldottak meg.
Az okok mélyen gyökereznek, a rendszerváltásig nyúlnak vissza és roppant szerteágazóak. A jelenlegi kalamajka kiindulási pontjaként viszont egyetlen konkrét esemény is megjelölhető: az MSZP tavalyi tisztújítása. Egy és negyed évvel a kongresszus után és fél évvel az országgyűlési választás előtt nem lehet tudni, hogy
- ki a mostani kormányfő kihívója,
- milyen formáció élén indul csatába,
- és milyen üzenettel győzné meg a választókat?
Összerakhatatlan szavazóbázis, és még az is kevés lenne...
Összerakhatatlan szavazóbázis, és még az is kevés lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.