Szerző: RADNÓTI ZOLTÁN
"Itt boszorkányokat égettek el, miközben sohasem láttak boszorkányokat, majd zsidókat, melegeket, kommunistákat és cigányokat, mert látták őket." Vélemény.
„Térjetek vissza az erős városba, ti, a reménynek foglyai!” (Zehárjáh 9/12)
Tisztelt Politikus Hölgyek és Urak!
Divat lett az Önökkel szembeni kétségbeesett dühöt a publicisztikákban gorombáskodásban kiélni. Engem is elszomorít a hazám helyzete, de nem bántani szeretném Önöket, csak kérnék egyet-mást,
amitől talán Önöknek is jobb lenne.
Önök, okos emberként, pontosan tudják, mit jelent az, ha nagyhatalmú vezetők cinkosan helyeslik az erőszakot.
Önök pontosan tudják, mit produkálhat a közbeszéd végzetes elzüllése, minden erkölcsi közmegegyezés felbomlása.
Önök pontosan tudják, hogy erőszakkal fenyegetni, lincshangulatot teremteni nem veszélytelen.
Önök mindezt nem akarhatják. Kérem, szóljanak, hogy nem is így gondolták ezt az egészet.
Tisztelt Politikus Hölgyek és Urak!
Nekem Önökhöz, ha a dolgok a maguk medrében folynának, nem kéne szólnom. Önök a magyar politikai közösség meghatározott időre megbízott vezetői szeretnének lenni, ügyeinek intézői, szolgái, én pedig az Önökénél, az elődeikénél és az utódaikénál, minden földi vezetőnél nagyobb hatalom, a “Seregek Ura” szolgálatában dolgozom.
Az Örökkévaló szolgáinak szolgája vagyok, servus servorum Dei.
Számomra a földi hatalom egyszerűen unalmas.
A generációk és vezetőik jönnek és mennek, amiként Önök is, és ebben semmi sértő nincs Önökre nézve. Ahogy a prédikátor, Salamon király mondja, “nemzedék jön és nemzedék megy, ám a világ örökkön megmarad”, csak Isten teremtett világa és Ő maga örök.
Nekem, higgyék el, egészen mindegy, Önök közül ki lesz Magyarország miniszterelnöke.
A világon semmi kifogásom ellene, akár úgy dönt a magyar nép, hogy jöjjön egy új, akár úgy, hogy maradjon a régi.
Az viszont érdekel lelkészként, rabbiként, hogy milyen országban, milyen erkölcsi körülmények között élek.
Nagyon nem szeretek arról publicisztikát írni, hogy:
Önök, okos emberként, pontosan tudják, mit jelent az, ha nagyhatalmú vezetők cinkosan helyeslik az erőszakot.
Önök pontosan tudják, mit produkálhat a közbeszéd végzetes elzüllése, minden erkölcsi közmegegyezés felbomlása.
Önök pontosan tudják, hogy erőszakkal fenyegetni, lincshangulatot teremteni nem veszélytelen.
Önök mindezt nem akarhatják. Kérem, szóljanak, hogy nem is így gondolták ezt az egészet.
Tisztelt Politikus Hölgyek és Urak!
Nekem Önökhöz, ha a dolgok a maguk medrében folynának, nem kéne szólnom. Önök a magyar politikai közösség meghatározott időre megbízott vezetői szeretnének lenni, ügyeinek intézői, szolgái, én pedig az Önökénél, az elődeikénél és az utódaikénál, minden földi vezetőnél nagyobb hatalom, a “Seregek Ura” szolgálatában dolgozom.
Az Örökkévaló szolgáinak szolgája vagyok, servus servorum Dei.
Számomra a földi hatalom egyszerűen unalmas.
A generációk és vezetőik jönnek és mennek, amiként Önök is, és ebben semmi sértő nincs Önökre nézve. Ahogy a prédikátor, Salamon király mondja, “nemzedék jön és nemzedék megy, ám a világ örökkön megmarad”, csak Isten teremtett világa és Ő maga örök.
Nekem, higgyék el, egészen mindegy, Önök közül ki lesz Magyarország miniszterelnöke.
A világon semmi kifogásom ellene, akár úgy dönt a magyar nép, hogy jöjjön egy új, akár úgy, hogy maradjon a régi.
Az viszont érdekel lelkészként, rabbiként, hogy milyen országban, milyen erkölcsi körülmények között élek.
Nagyon nem szeretek arról publicisztikát írni, hogy:
- minden szempontból ellenőrzött, azaz törvényesen itt tartózkodó, otthonukból elűzött gyerekek és asszonyok számára pihenést nyújtani nem bűn, hanem érdem
- azt, aki szállást és ételt szeretne adni nekik, nem oké és nem támogatandó halállal fenyegetni, kocsija kerekét kiszúrni, ha mégoly átélhető félelem szüli is
- rabbiként miért tartom fontosnak a sokszor idézett (Magyarország Alaptörvényének 6. mondatában megtalálható) egyetemes, „keresztényi” szeretet gyakorlását
- hogy baj és vészjel, ha felnőtt emberek rettegő, agresszívvá váló tömegei olykor képtelenek olyan alapvető emberi (erkölcsi) szintet elérni, amit már a nyolcéves kislányomnak is megtanítok, és ő megérti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.