PUZSÉR RÓBERT A MÉDIATERMÉK

GYŐRFI ANDRÁS BLOGJA
Szerző: GYÖRFI ANDRÁS
2017.10.21.

Sosem felejtem el 2009 egyik őszi délelőttjét. Az akkori barátnőm belvárosi garzonjában ülve, a jobb létre szenderült Radio Café műsorát hallgattuk, filmekről volt szó. Valami eszement vehemenciával és magával ragadó lelkesedéssel kiabált a mikorofonba egy meghatározhatatlan korú ember, az első kérdésem az volt, hogy ki ez az őrült és miért engedik be egy rádióba.

Filmbuziként viszont mégis érdeklődve hallgattam, olyan alkotásokról volt szó, amikről másutt ritkán beszélnek a médiában, értelmesen, izgalmasan. Sokat tanulhattam Puzsér Róberttől filmekről, amíg lehetett, szerettem, hallgattam a műsorát. Aztán ahogy újságíróként, kritikusként elkezdett emelkedni a magyar média ismertségi kasztrendszerében, azzal fordított arányban zuhant a hitelessége.

Az üres fogalom, az értelmiségi szorongó archetípusa rajozolódott ki egyre markánsabban, egy ember aki belekóstolt az ismertség, a celeb lét tortájába és tetszett neki, egyre többet és többet akart. Persze mind gyarlók vagyunk, az el és közismertség utáni vágyakozás olyasmi, ami az én lelkemben is adott, az ambíció szép dolog, rendjén is van.

Azonban a hitelességünk az utolsó bástyánk, édesmindegy, hogy mivel foglalkozunk, mit képviselünk, mit teszünk, tartsuk meg az önazonosságunkat, vállaljuk bátran a lényegünket. Ha fehérgalléros bűnözőként éljük az életünket, természetesen a külvilágnak játszuk el a tisztességes embert, de legalább önmagunknak ismerjük el, csirkefogók vagyunk és kész.

Ha nem tudunk és nem is akarunk tenni a promiszkuitásunk ellen, vállaljuk büszkén, márpedig nekünk minél több és minél sűrűbben váltogatott partnerrel ágyba bújni a szexualitásunk lényege. Lehetsz bróker, festő, a növényrendszertan megszállott tudora, egy a lényeg, a saját tudatodban legyen kristálytiszta, hogy mi a személyes esszenciád.

Persze értem én, nehéz kérdés, hogy kik és mik vagyunk, útvesztők sokasága vezet el egy többé-kevésbé tiszta énképhez. De a hiteltelenségnek van egy bizonyos határa, amin nem ildomos túllépni. Szép példa az egyik amerikai motors banda, a Pokol Angyalainak mentalitása. A csoport tagjai a híradások szerint konflitusaikat veréssel, gyikolással oldják meg, drogot árulnak, lányokat futtatnak, mások nyomorúságából húznak hasznot.

A törvényen kívüliek klasszikus attitűdjével élik életük, nekik bármit szabad, semmit sem tilos. De várjunk csak, egy valami mégiscsak szent. Ez nem más, mint a gondosan felépített brand. Bizony, óriásvállaltokra jellemző jogi szigorral őrzik imidzsüket, az abból hasznot húzó merchandise termékpalettájukat. Van a logót nanométeres precizitással követő sapka, póló, kabát, bugyika, kulacs és így tovább...

ITT OLVASHATÓ