Szerző: SZELESTEY
2017.10.31.
- Babis más, mint Orbán vagy Kaczynski, és aligha áll rá Budapest és Varsó illiberális vonalára
- Erdélyben nagy grimbusz várható jövőre, köszönhetően Orbán mesterkedéseinek
Guardian
Der Standard
„Csak lassan a testtel!’ – mondja Paul Lendvai, miután egyesek már-már hisztérikusan hajtogatják, hogy Európában új keleti tömb van kialakulóban. A szerző megismétli, hogy Ausztriának kár lenne közelednie a Visegrádi Csoporthoz, ám Babis győzelme után megint csak felerősödtek a spekulációk a négyek vonzerejéről. Hogy mi lesz a cseh belpolitikában, azt jelenleg nehéz megjósolni. Ugyanilyen bizonytalan, hogy milyen következményekkel járnak a kijelölt kormányfő ellen folyamatban lévő nyomozások. Az elemző, aki két éve kétszer is hosszú beszélgetést folytatott négyszemközt az akkori pénzügyminiszterrel, úgy mutatja be Babist, mint aki igen becsvágyó és hataloméhes, megveti a hivatásos politikusokat és radikális, korrupcióellenes programmal törekedett a sikerre. Semmiképpen sem Orbán vagy Kaczynski, és nemigen valószínű, hogy csatlakozna a liberálisellenes, nacionalista Budapest-Varsó tengelyhez...
A populizmus egyik elismert nemzetközi szakértője arra figyelmeztet, hogy tévúton jár az európai középjobb, amikor azt hiszi, hogy van ’jó’ populizmus. Mert hiába kokettálnak ezek a pártok saját lakosságuk elsőbbségének hirdetésével, hosszú távú kockázatokat rejt, ha átlendülnek a szélsőjobbra. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem professzora óv attól, hogy a radikálisok sikerei láttán a fő áram erői átvegyék a másik oldal álláspontját a bevándorlás, a multikulturalizmus ügyében. Ahogy az a legutóbb Ausztriában és Németországban is történt az emberek jogos aggályaira hivatkozva. Mert nem igaz az a kitétel, hogy ha nem tudsz legyőzni valakit, akkor állj mellé. Az osztrákoknál az opportunista csodagyerek, Kurz sikere egybeesett azzal, hogy a menekültválság enyhülése folytán a szélsőjobb mindenütt veszít támogatottságából. És igazából csak azt tudta elérni, hogy ne a Szabadságpárt álljon a következő koalíció élén.
A németeknél még áttekinthetetlenebb a kép. Pl. a CSU azok közé tartozott, akik a leghangosabbban bírálták Merkel menekültbarát politikáját, ez ügyben igencsak kiálltak Orbán Viktor mellett, aki mindenki másnál jobban elutasította Berlin befogadó álláspontját. A keresztényszociálisok azonban még több szavazót vesztettek, mint a CDU, a szélsőjobbos AfD pedig Bajorországban jobban szerepelt, mint más nyugati tartományokban. Mindez azonban nem fedi el, hogy a migráció gondot jelent igen sokak számára, nem csupán a jobboldalon. A baj ott van, hogy a populista radikálisok tekintélyes részét nem csupán a tekintélyelvűség vezérli, hanem az is, hogy elutasítja a hatalmon lévő elitet. Ezért bizalmatlan a fennálló rendet képviselő pártok ígéreteivel szemben, legyenek azok autoriterek vagy nativisták.
Az elmúlt negyedszázad egyik legfőbb tanulsága, hogy csak átmeneti sikereket hoz, ha a nagy pártok jobbra fordulnak. Csupán ideig óráig tudták árnyékba szorítani a populista szélsőségeseket, lásd a Haider-féle FPÖ-t, vagy a franciáknál Sárközyt és a Jean-Marie Le Pent. A radikálisok nem egyszerűen visszatértek, hanem még tovább tolódott jobbra a politikai spektrum. Ezért egyre nehezebb kivenni a különbséget a fő áram illetve a szélsőjobb között. Következésképpen az opció az, hogy a középjobb erői vagy hűek maradnak saját ideológiai alapjukhoz, ami persze kiváltja radikalizálódott táboruk dühét, vagy megadja utóbbiaknak, amit akarnak, viszont ez esetben maguk is szélsőjobbosak lesznek.
A németeknél még áttekinthetetlenebb a kép. Pl. a CSU azok közé tartozott, akik a leghangosabbban bírálták Merkel menekültbarát politikáját, ez ügyben igencsak kiálltak Orbán Viktor mellett, aki mindenki másnál jobban elutasította Berlin befogadó álláspontját. A keresztényszociálisok azonban még több szavazót vesztettek, mint a CDU, a szélsőjobbos AfD pedig Bajorországban jobban szerepelt, mint más nyugati tartományokban. Mindez azonban nem fedi el, hogy a migráció gondot jelent igen sokak számára, nem csupán a jobboldalon. A baj ott van, hogy a populista radikálisok tekintélyes részét nem csupán a tekintélyelvűség vezérli, hanem az is, hogy elutasítja a hatalmon lévő elitet. Ezért bizalmatlan a fennálló rendet képviselő pártok ígéreteivel szemben, legyenek azok autoriterek vagy nativisták.
Az elmúlt negyedszázad egyik legfőbb tanulsága, hogy csak átmeneti sikereket hoz, ha a nagy pártok jobbra fordulnak. Csupán ideig óráig tudták árnyékba szorítani a populista szélsőségeseket, lásd a Haider-féle FPÖ-t, vagy a franciáknál Sárközyt és a Jean-Marie Le Pent. A radikálisok nem egyszerűen visszatértek, hanem még tovább tolódott jobbra a politikai spektrum. Ezért egyre nehezebb kivenni a különbséget a fő áram illetve a szélsőjobb között. Következésképpen az opció az, hogy a középjobb erői vagy hűek maradnak saját ideológiai alapjukhoz, ami persze kiváltja radikalizálódott táboruk dühét, vagy megadja utóbbiaknak, amit akarnak, viszont ez esetben maguk is szélsőjobbosak lesznek.
Der Standard
„Csak lassan a testtel!’ – mondja Paul Lendvai, miután egyesek már-már hisztérikusan hajtogatják, hogy Európában új keleti tömb van kialakulóban. A szerző megismétli, hogy Ausztriának kár lenne közelednie a Visegrádi Csoporthoz, ám Babis győzelme után megint csak felerősödtek a spekulációk a négyek vonzerejéről. Hogy mi lesz a cseh belpolitikában, azt jelenleg nehéz megjósolni. Ugyanilyen bizonytalan, hogy milyen következményekkel járnak a kijelölt kormányfő ellen folyamatban lévő nyomozások. Az elemző, aki két éve kétszer is hosszú beszélgetést folytatott négyszemközt az akkori pénzügyminiszterrel, úgy mutatja be Babist, mint aki igen becsvágyó és hataloméhes, megveti a hivatásos politikusokat és radikális, korrupcióellenes programmal törekedett a sikerre. Semmiképpen sem Orbán vagy Kaczynski, és nemigen valószínű, hogy csatlakozna a liberálisellenes, nacionalista Budapest-Varsó tengelyhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.